Nem tudom tolerálni tovább a vőlegényem szüleinek viselkedését. Mit tudnék tenni?
3 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel, 2 éve együtt is élünk. A szülei már 60 év felettiek, és igen csak eltérő a gondolkodásunk bizonyos dolgokról, ami alapvetően nem is lenne baj, hiszen érthető, hogy máshogyan nevelkedtek, másképp állnak bizonyos kérdésekhez mint mi/én.
A gond ott kezdődik, hogy észrevettem, hogy anyósjelöltem úgy kérdez, kommentál dolgokat, ami rám nézve kicsit már-már sértő, bántó. De ezt rajtam kívül senki nem veszi észre, mert olyan álnok módon teszi ezt, hogy álszenten, naívnak tetteti magát, mint aki jóindulatból kérdez, szól bele a mi dolgainkba. A kaput az tette be, hogy elkezdtem fogyókúrázni pár hónapja, és a napokban elcsábultam és rendesen vacsoráztam a vőlegényemmel. Pont hívtak a szülei, kérdezték hogy mit csinálunk, mi újság. Mondta nekik a párom, hogy éppen vacsorázunk, ezt meg azt..erre gúnyosan jött a mondat, hogy "na, az aztán fogyókúrás...."
Elegem van abból, hogy beleszólnak a dolgaimba/dolgainkba, hogy gyerekként kezelnek minket. 3 évvel ezelőtt úgy ismertek meg, hogy dohányoztam, ahogyan a párom is, de a mai napig ha rágyújtunk amikor ott vagyunk, vagy ha együtt vagyunk valahol, jön a szöveg a részükről,hogy "ejnye-bejnye, nem kéne dohányozni.." meg a lealacsonyító duma, amit kb. egy 10 éves gyereknek mond az ember..sajnos már ehhez sem tudok jó pofát vágni és mosolyogni ezen.
Mindig is tiszteltem a párom szüleit, és sosem szóltam egy rossz szót sem, vagy reagáltam le úgy a dolgokat ahogyan valójában szerettem volna. De már eljutottam odáig, hogy nem bírom tovább, és szívem szerint a közelükbe sem mennék. Hogyan tudnám elviselni őket, és szó nélkül eltűrni ezeket a dolgaikat?? Észrevettem, hogy ők nem tisztelnek engem, mert akkor nem szólogatnának be, és nem foglalkoznának azzal, hogy mikor fogyókúrázom és mikor nem pl. Ahogyan én sem mondom meg nekik, hogy nem kellene ezt, vagy azt enniük a koleszterinük meg a hasonló dolgaik miatt, úgy akkor ők mi jogon szólnak bele az én dolgaimba? Nem bírom!!
"De ezt rajtam kívül senki nem veszi észre"
Aham... A vőlegényed születése óta ismeri őket, és nem tűnt fel neki, hogy rosszindulatból szólogat be az anyja.
Te max 3 éve ismered őket, de átlátsz rajta, mint a szitán.
Nem lehet, hogy pont TE vagy a rosszindulatú, és ezért látod az anyóst gonosznak? tudod, mindenki magából indul ki.
De ha mégis neked van igazad, akkor meg álljon a sarkára a puhapö*csű pasid, és védjen meg!
A senkinek nem tűnik fel alatt a szülőket magukat és a vőlegényemet értem. DE, miután a vőlegényemnek elmondtam, hogy mi zavar és miért, nekem adott igazat. Elmondta, hogy őt is zavarják a szüleiben bizonyos dolgok,csak annyi, hogy nem szeret konfrontálódni. És ezért is javasolta azt, hogy beszéljem meg én a problémát a szülőkkel..csakhogy szerintem meg neki kellene a sarkára állnia, és leállítania őket. Akkor mondok egy másik példát is, ha esetleg abból nem jönne amit a kérdésben kiírtam..
Kedves anyuka előállt pár hónapja azzal az ötletével a páromnak, hogy a vőlegényem titokban adjon neki havi 30-40 ezer forintot, majd ő elteszi nekünk, és nekem ne szóljon róla. (Majd kikérdezte, hogy tudunk-e spórolni, és mennyit, mennyi van a számlánkon stb.)
Egy másik eset, hogy meg akartuk hívni a párom testvérét ebédre, mert ki akartak kapcsolódni a szülők, de azért nem akartak elmenni mert akkor a szegény öcsi mit ebédel ha ő nem főz neki...(28 éves felnőtt ember.) Mondta a párom az anyjának, hogy hát jöjjön át hozzánk, szívesen látjuk, mire anyuka úgy reagálta le, hogy hát tudjuk, hogy a pácsom öccse nem eszik olyan szarokat amiket mi.. (a fogyókúrám miatt a salátára, lightosabb ételekre gondolt.) De hozzáteszem, hogy a páromnak rendesen főzök, nem salátát teszek elé.
És ugye még erre sem mondtam semmit...és még estig sorolhatnám a dolgokat.
Tényleg tulerzekeny vagy.
A volegenyednek van igaza, nem kell konfrontalodni. Jobb lesz a lelkednek, ha beszolsz nekik?
Én is anyósjelölt vagyok, és ennek ellenére nem is értem, hogy ha nem kedveled a vőlegényed szüleit akkor minek mondod el a dolgaidat neki?
Én sosem teszek megjegyzést a fiam menyasszonyának, csak 1 dolgot, és annak bizony hangot is adok. Engem messze nem érdekel, hogy bagózik vagy sem, de az én lakásomban nincs cigizés. Ezt már az első nap megmondtam neki. Örömmel látom, aludhatnak is ha akarnak, de cigit még az asztalon sem akarok látni. Ettől nem hiszem, hogy rossz anyós lennék, mert van egy szabály amit be kell tartani.
A személyes véleményem az, hogy ha egyszer babát is akartok akkor tényleg nem árt ha abbahagyjátok nem csak a baba miatt, hanem
- mert büdös
- mert tönkremehet a tüdőt
- öli a spermákat a nikotin..
Neked figyelembe kell venni, hogy generációs különbségek vannak közted és a szülők között. Ne dramatizáld túl a helyzetet, inkább legyél semleges.
Ne avasd be a mindennapi életedbe őket, és nem lesz gond.
Te valahogy félreérted ezt a tisztelet-dolgot. Az nem egyenlő az alázattal...
Ha szarnak nevezik a kajád, azért csak kikérném magamnak.
A többit szerintem is túlreagálod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!