Miböl jötettek rá, hogy megtaláltátok az igazit?

Leginkább azt, h nem krdőjeleztem meg, hogy nem így van

Igen olt kapcsoatom előtte, az első időben csak az volt, hogy mist jó, és nem gondolkodtam a jövőn..

Volt előtte kapcsolatom, 3éves komoly kapcsolat, de az nem volt az igazi.

Nem vagyunk olyan régóta egyutt, de most boldog vagyok. Es nem, nem tudom elképzelni

Két kapcsolatom volt előtte, mindkettő komoly. Az elsőnél egyértelmű volt, hogy ez "csak" egy kapcsolat aminek egyszer vége lesz, mert fiatal voltam amikor kezdődött, meg amúgy is, nekem egyértelmű volt. A második jóval hosszabb volt az elsőnél, az már felnőttebb fejjel. Voltak közös tervek a jövőre, együtt és egymás mellett fejlődtünk, gyarapodtunk, de hiába kérte meg a kezem, nem mentem hozzá és gyereket se vállaltam vele. Valahogy nem éreztem, hogy kéne. A férjem a harmadik, vele az első találkozásnál bevillant, hogy ha valaha férjhez megyek, akkor őhozzá. Így is lett. A másik kettőhöz tudom viszonyítani, vele minden jobb és valahogy igazibb. Jobban megélem a pillanatokat, jobban hozzátartozónak érzem magam mint bárki máshoz és nála tényleg vágytam arra, hogy elvegyen. Ami nálam nagy szó, mert addig totál házasságellenes voltam. Valami ilyesmi...

5 éve együtt, 3 éve vagyunk házasok. Nem tudom elképzelni nélküle az életemet.

Sokáig azt hittem ő a nagy Ő...

aztán rájöttem,hogy inkább nagy Ó..

Mindenki az "igazit" keresi, de ez csak akkor derül ki, megtalálta-e, ha életük összektve nem akadt senki más...

55-60 évi együttélés után szinte egyértelmű...

Az előző kapcsolatomnál úgy éreztem, hogy ő az igazi. Így utólag visszatekintve volt egyetlen komoly probléma, ami később még több gondot okozhatott volna, de szerettük egymást nagyon, és ha okosabb, akkor legyőzhettük volna ezt. Sajnos az ő részéről végül elmúlt a szerelem, én meg kénytelen voltam továbblépni. Szerencsére segített kicsit abban, hogy kiábránduljak belőle. Azóta visszaállt a világ rendje és mi jó barátok vagyunk, szerelmes gondolatok nélkül.

Az az igazság, hogy le tudtam volna vele élni az életemet boldogan. Mivel azonban együtt nem megy, én csak remélem, hogy le tudja küzdeni és megtalálja a nagy szerelmét.

A párom pont olyan mint az exem, csak az ő egyetlen súlyos hibája nélkül. Ami korábban a konfliktust okozta, az benne abszolút nincs meg. Nagyon szeretem, és ami még fontosabb, hogy ő is őszintén.

Most róla gondolom, hogy ő az igazi, és bízom benne, hogy sok év múlva is így fogom gondolni. És hogy ő is.. :)