Vajon tényleg ennyire nehéz megtalálni az Igazit?
Lányomat egyedül nevelem és összejöttem egy férfivel akinek 2 gyereke van, de az exe neveli őket.
Minden szép és jó volt,már a jövőt terveztük, egyszer csak lelépett.
Szó se beszéd, még a telefont sem veszi fel.
Vajon mennyit kell az embernek szenvednie mire megtalálja azt az embert akivel leélheti az életét?
Bocsánat azért írtam ebbe a témakörbe, mert a szerelem kategóriában csak tizenévesek válaszolnak.
Hát, én nem áltatnék azzal senkit, hogy mindenki megtalálja. Sőt. Azzal se, hogy létezik ilyen. Egyszerűen vannak emberek, akikkel minden lényeges ponton egyezünk, tudunk beszélgetni, "minden az egyben": legjobb barát, szerelem, testvér, stb.
De mivel mind nagyon egyediek vagyunk, azért már az is nagy szó, ha életünk során egy ilyen emberrel összehoz a sors. És csak akkor is hosszú évek múltán mondhatod rá azt - ha már mindenáron ezt akarod mondani rá - hogy ő az igazi.
Èn azt mondom, hogy van ilyen.
Èn már férjnél voltam mikor megtaláltam az igazit. Habár a házaságom eléggé rossz volt, nem voltam boldog. Ès akkor jött az igazi, és azóta már 6 év eltelt de még mai napig is az igazi. Van 2 gyerekünk, és minden nap szerelemben vagyunk.
Aminek nagyon fontosnak kell lenni, hogy ugyan azok legyenek az elképzelései az embernek, ugyan azon az úton haladjunk. Jövöképben egyforma legyen. Na persze legyen szerelem, és tudjatok felnézni, megbecsülni a másikat, és érzelmileg is ugyan azt akarjátok.
Hogy megtalálod-e az nagy kérdés.
Igen, igazatok van!
Akiről azt hiszem hogy az igazi, kiderül még sem az.
Majd ha ha halálomkor is mellettem lesz, akkor mondhatom hogy Ő volt az igazi.
Nem titok hogy miért nevelem egyedül, de igazából a kérdés szempontjából teljesen mindegy.
3 évig voltam együtt az exemmel, már a közös jövőnket terveztük amikor hirtelen terhes lettem, és mindez a fogamzásgátló mellett a 7 napos szünetben.
Ő megijedt, azt mondta vettessem el, vagy válasszak kettejük közül, biztos nem tőle van mert megcsaltam,direkt lettem terhes....
Tehát én megtartottam a lányom, gyerektartást nem igénylek tőle, hagyom élje az életét, én nem akadályozom benne, ahogy ő sem az enyémet és a lányomét.
Igen, tényleg így van ahogy írod utolsó.
De sajnos idáig mindegyik dobott amikor már tervezgettük a jövőt.
Nem hiszek az "igaziban". Abban hiszek, hogy életünk során nagyon sokféle és különböző emberekkel találkozunk és ezek között vannak olyanok, akikkel hol jobban, hol kevésbé passzolunk. Ha alapvetően megtalál minket az a különleges, szívet melengető érzés, amit szerelemnek hívunk, akkor érezzük, hogy eljött az "igazi". Mivel a szerelem egyedi tudatállapot, elkezdjük idealizálni az életünkbe újonnan érkezettet és meggyőződésünk, hogy megtaláltuk az igazit. Mivel az ember élete során többször is lehet szerelmes, az "igazi" aposztrofálása attól függ, mennyire lesz tartós a kapcsolat. Ha azt vesszük, hogy az ember nem minden évben lesz igazán szerelmes és ha az is lesz, egyáltalán nem biztos, hogy kölcsönös az érzés, akkor matematikailag is elmondható, hogy kicsi a valószínűsége, hogy megtaláljuk a társunkat. És arról nem is beszélve, hogy a szerelem lecsengése után mennyire tudunk egymással mit kezdeni, mert ez még a sarkalatos pont.
27 N
Mert ehhez olyan embert kell találni (nem fontossági sorrendben):
akihez vonzódunk testileg
bele tudunk szeretni
ő is belénk
lelkileg megértjük egymást
érdekesek vagyunk egymásnak
csodáljuk egymást, felnézünk a másikra
közös célokat tudunk kitűzni
együtt tudunk működni
az életünket, szokásainkat, világnézetünket össze tudjuk hangolni
akinek el tudjuk fogadni az életvitelét (sőt tetszik)
aki el tudja fogadni a mi életvitelünket
akivel hasonlóak az érzelmi igényeink
aki a szeretőnk, a szerelmünk, a barátunk, a társunk lesz az életben.
Nem könnyű. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!