Se veled, se nélküled. Hogyan tudtatok túllépni?

Én is éreztem így! Idegesített a férjem akcentusa (külföldi), de pár különtöltött hét után már komolyan hiányzott, édesnek találtam. Kész voltam attól, hogy egy atlétával képes beindítani a mosógépet, de már leszartam volna, csak legyen mellettem. És így tovább. 4 hónapig voltunk külön, aztán újra összejöttünk. Sajnos, utána komolyabb problémáink adódtak és most válunk.

Neked kell érezned, hogy milyen mélységűek a zavaró tényezők. Ha úgy érzed, nem bírod, talán a szünet segít, hogy rájöjj, mi a jó megoldás.

Több ilyen kapcsolatom is volt, az utolsóból nagyon nehéz volt kilépni, 5 évig voltunk együtt, többször is szakítottunk közben, de aztán kibékültünk. Az utolsónál megmondtam neki, ha kimegy az ajtón, többet nem jön vissza, mert a problémákat meg kell oldani, nem elmenekülni előle. Ha x év múlva csinálja meg 2 gyerekkel a nyakunkon, az nem járható út. Elment, kilépett az életemből. Akkor már 100%-ig erős voltam és tudtam, h nincs értelme, ekkor már majdnem 29 éves voltam.

Nekem mindig is úgy jöttek ezek a dolgok, h a következő páromnál pont azok a tulajdonságok voltak meg, amiket az előzőből hiányoltam. Mindig újat és újat tanultam magamról, hogy mik azok, amik nekem tényleg igazán fontosak. 3-4 párkapcsolat után kialakult képem volt, h mi az, ami nekem elengedhetetlen és mi az, ami ugyan hiba, de együtt tudok élni vele és ezt kerestem.

A férjemnél én is tudtam a kezdetektől, hogy ő az igazi.