Hogyan véditek a családotokat a saját ingerültségetektől?
Amíg egyedülálló voltam szó szerint kitomboltam egy-egy félresikerült dolgot. Ez nyugtatott meg leggyorsabban, pont, mint ahogy a tányértörés mellett érvelnek: gyorsan levezeted a feszültséget. Persze azért csapkodás nem volt, de hangos tombolás igen :) Aztán férjhez mentem, de a stresszlevezetési stratégiám nem változott, aminek köszönhetően minden alkalom kisebb házastársi vitával végződött. A páromat meg az ingerli fel ha hirtelen "hisztizni" kezdek (ezt ő így nevezi meg, én inkább hangos és gyors mérgelődésnek) és hiába ér véget nálam pár perc alatt, őt ez úgy felindítja, hogy a nap hátralevő részében meg ő lesz ideges. (nem olyan hangosan, mint én, de érezhetően).
Családot tervezünk, és értük nagyon szeretnék "lenyugodni". Emlékszem mennyire felkavart gyerekként, ha anyukám hangosan idegeskedett valamiért, sokkal nagyobb problémát sejt a gyerek a háttérben, mint amennyi valójában van. Milyen stresszlevezetési stratégia vált be nálatok, ha kímélni akartátok a családot? Olyan, ami akkor is kéznél van, ha a legváratlanabb helyzetben "kell idegeskedni" :P
Mindha csak magamról olvasnék.
Az vált be, hogy szólok. És a postal2 nevű számítógépes játék.
A lányomnak is nyugodtan szólok, hogy ne most kicsim, mert anya mérgelődik, menj egy kicsit játszani.
Noha rám is inkább a hosszabb és enyhébb puffogás a jellemzőbb, de ha tényleg ideges vagyok és a család is otthon van(vagy veszekszünk), akkor kimegyek a kertbe és csinálok valami megerőltetőbb munkát. Ez általában favágás, mert abból mindig van bőven egész évben, ilyenkor a felgyülemlett energiákat nagyon jól tudom hasznosítani, és a végére túl fáradt vagyok a mérgelődéshez. Később pedig higgadt fejjel meg lehet beszélni nyugodtan a problémákat.
Ha nem otthon vagyok és felhúznak, akkor is elvonulok, és a munkába temetkezem, magamban levezetem a dolgot ötszázféleképpen, de nem engedem hogy más lásson ilyen állapotban és nem szeretem, ha ilyenkor nyugtatni akarnak. Itt is munkába fektetem az energiát, csak nem fizikaiba. Ha se kint se bent nincsen semmiféle munka ami lekötne, akkor elmegyek gyalog a boltba(5 km), és mire visszaérek, lehiggadok.
Mondom, én nem vagyok hirtelen haragú, fel kell tornászni a szintemet ahhoz hogy igazán mérges legyek, szóval 1 perces idegbajra nem biztos hogy ez beválik.
Arra talán az válna be, ha még a roham előtt vennél egy nagy levegőt és átgondolnád az egészet, és hogy min is húzod fel magad, megéri -e. Ha a szülőktől ideges természetet örököltél mint a nővérem pl, akkor érdemes átgondolni, mi is a stressz tárgya: szennyes a földön, nincs berakva a mosatlan a gépbe, szanaszét vannak a gyerek játékai,.................? És? Ezek a apróságok, amik pillanatok alatt megoldhatók. De ha alapból a "tányértörést" tartod a feszültség legjobb levezetőjének és ideges vagy attól, ha nem tudod kitombolni magad, akkor érdemes egy pszichológussal is konzultálni, aki képes felszínre hozni a szülői idegeskedéssel rád ragasztott és elfojtott dühöt, majd kezelni és kontrollálni azt.
Én is pont ilyen vagyok,bár ez nekem a menstruáció idején jellemző csak!
Sajnos olyankor nagyon indulatos vagyok,semmi nem jó,hisztizek,kötözködök a párommal!Ilyenkor már vissza sem szól,mert tudja milyen vagyok!
Tehát ez az időszak szó szint rettenet!
Én ilyenkor fokozottan szedek magnéziumot,illetve beszeztem a gyógyszertárból citromfű teát,illetve valeriána relaxot!Azt hiszem jót tesz!
Viszont a hónap többi napján nem élek ezekkel a "szerekkel”.
pince boxzsák?
vagy valami hasonló?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!