Lehet így egészséges gyerekeket nevelni? Ráadásul vagy lehet szerencsére pont örökbe fogadásról lesz szó, sajnos nőgyógyászati okokból nem lehet saját gyerekem.

Félek a gyerekkorom rossz kihatással lesz a leendő gyermekeim nevelésére, bár párommal ellentétben nekem vannak pozitív mintáim is.

(Ő 18 évesen egyenesen másik kontinensre én 17 évesen "csak" a fővárosba költöztem.)

Lehet így egészséges gyerekeket nevelni? Ráadásul vagy lehet szerencsére pont örökbe fogadásról lesz szó, sajnos nőgyógyászati okokból nem lehet saját gyerekem.

Én elég késői és nem kívánt, és ráadásul négy fiú gyerek után születtem lánynak. - Menopauza alatti teherbeesési "balesetként".

Félek a gyerekkorom rossz kihatással lesz a leendő gyermekeim nevelésére, bár párommal ellentétben nekem vannak jó példáim, kamaszkoromig nagyon szerető és valódi apaként viselkedő nagyapám, és nagybátyámék, akihez akkor jártam át, amikor csak akartam. Anyám még féltékeny is volt rájuk, pedig ha nem hallja mástól mennyit vagyok náluk, szerintem észre sem veszi, ha nem létezem.

Nagyapámnak a harmadik házasságából született anyám, minden házasságában szerető és gondoskodó ember volt, az élet bánt vele cudarul, hogy két feleségét is elveszítette (háborúk, betegség, ...), ő és nagybátyámék nagyon szerető közeget teremtettek nekem.

Páromnál, egész más a helyzet. Ő úgy nevezett budai gyerek, aki ünnepnap látta a szüleit meg vasárnapi ebédnél, akkor is nyakleves repetával, ha volt egy jegye is, ami nem ötös. - de mindentől függetlenül anyagilag eleresztve. Ahogy tehette le is lépet és szinte a lehető legmesszebb akkor, bár véletlenül ragadt kint Rióban (egy táskával, de bűnözés nélkül jól elvolt a luxus szálódák és a nyomornegyed közt ingázva - keményen ívót - bár nem látszik rajta sem a leletein és füvezett mást nem - , két hétre ment, és sok-sok év után nem önszántából jött haza, bár csak hazatoloncolták, más baja nem lett belőle (hála felmenőinek köszönhető és elintézett német állampolgárságának). Ma egy polgári és minden tekintetben úriember, céggel és saját erőből vagyonnal.

Ő 38/F budapesti/riói/müncheni én 28/L burgenlandi/bécsi/budapesti. Most Münchenben élünk, mind a ketten folyékonyan beszélünk németül és magyarul. (Amúgy még mind a ketten elég sok nyelven megérettjük magunk, bár azt nyelvtudásnak nem nevezném.)

Lehet vajon ilyen hátterekkel jól gyereket nevelni?

Párommal is félig vagyunk összeköltözve, két lakás összenyitva és most még csak két nappali/háló közös.

Ő a pedáns én a szétszórt, nem tisztasággal, van a baj. "Csak nálam nincs a dolgoknak még a konyhában sem fix helye".

Elnézést ha, nyelvtani és fogalmazásbéli hibákért! Nagyapámtól vasárnapi iskolában négy évet és önszorgalomból tanultam csak a nyelvet, ja meg hét évet Budapesten éltem, bár inkább német nyelvi közegben!