Lehet így egészséges gyerekeket nevelni? Ráadásul vagy lehet szerencsére pont örökbe fogadásról lesz szó, sajnos nőgyógyászati okokból nem lehet saját gyerekem.

Köszönöm a jó kívánságot!

Két dologra válaszolnék egyszerre, a könnyebb érthetőség kedvéért, most én. "Esküszöm, olyan érzésem van, mintha dicsekednél (attól függetlenül, hogy van benne rossz rész is) De fura! Nem is értem a kérdés lényegét! Vagy hogy ezt komolyan meg kell kérdezni!"

Pont az van benne, hogy amit kaptam jót az megérdemeltem-e? Pont ezért ha valakivel foglalkozok, amíg nem ártalmas addig a maximálisat akarom adni, tehát arra koncentrálok akiről szó van, és a maximális jót látni ami körülveszi és benne van.

Juniorként abba hagytam a versenysortot, és elég hamar oda tettek még kamasz fejjel a kisebbekhez segíteni az edzőhöz. Meg kell valljam szerencsére fiús sport amit csinálok, egy küzdősport, mert a kis fiúkkal és fiús lányokkal soha nem volt bajom. Bár lehetnék, meg van hozzá minden, de nem akarok edző lenni sportban, ennek egy oka van a dopping ellenességem és annak szabályozása.

No a lényeg, a iskoláskorú gyerekekkel mindig jól meg tudtam magam értetni. Volt, hogy hajnalba keltem, hogy versenyre készítsem fel a gyereket. De a kisebbekkel bajban voltam, semmi komoly csak más szólt például rájuk.

Lehet ebben a betegségben, ahol lobbik módszerrel, ha nem is saját petéből lehetne gyerekem, pont jót tett velem és a gyerekkel akik hozzám kerülnek. Úgy is annyi árva, családra és szeretettre, és gondoskodásra, odafigyelésre vágyó gyerek szeretne családban élni. Pedig ahogy sokan csúnyán mondják "túlkoros az örökbe adáshoz".

Ja és hogy mit csüngök itt a interneten éjszaka, és este? Egy szeretek éjszaka fent lenni, kettő a párom pont Budapesten van, először mióta van némi időm magamra. Úgyhogy nem valahol vagyok, vagy valami be van tervezve.

először is: Mindenkinek egészségére aki már ebédelt és jó étvágyat annak aki már evett! ;

- ezeket őszintén kívánom, de tudom, nem itt a helye -

Három dolog miatt érzem úgy, vagyis félek hogy rossz anya lennék:

1.) vannak kötődési zavaraim - igaz ezek párkapcsolati kötődési zavarok, de rossz minták lehetnek

2.) Sok dolgot arra használok amire van, de mégiscsak máshogyan mint más - ezt érts, értsétek társasági érintkezésre és érintkezésre! - bár szerintem ez itt már kiderült. :S ;)

3.) Sok mindennel az van, hogy úgy lerakodnak mint a por, szeretek tudatos lenni és megtervezni a dolgaim, vagy legalább tisztában lenni mi és miért van úgy ahogy az életemben, de sok minden csak kialakul - ez engem tudd zavarni, pedig azt mondják így természetes

Anno még Budapestre érkezésemkor voltam egy pszichológusnál. Bár két hét után elhajtott. Jó elküldött azt mondta örülök, hogy felkerestem, de ~egészségesebb vagyok lelkileg mint a nagy átlag, amiben meg más vagyok, nehéz lenne változni, és nem is javasolja, hogy belekezdjünk.~ Mégis mivel kerestem fel? Azzal, hogy magányos vagyok és nehezen nyílok meg igazán emberek közt.

Párommal voltunk már szakembereknél is, tervezett életet élek, bár ez itt lehet nem így tűnik. Szerettem volna, hogy minden szempontból megmondják a véleményük. Azt mondák, hogy a párommal egy puzzle vagyunk ami együtt kiadja az egészet bőven ami kell, az örökbe fogadáshoz. - ez nem hencegésnek írom, én lepődtem meg rajta a legjobban.

Talán nem úgy tűnik, mert vannak helyek, mint az ilyen kiírom magamból - internet - és hagyom magam bizonytalanak is lenni magam. Mindenki nagyobbrészt joggal azt hiszi nagyon összeszedett, erős és határozott vagyok. Bár volt olyan párom, és szerencsére van olyan párom akinek egészében ki tudom magam adni.

(Azért kaptam diagnózisokat a terapeutától amikor két hét múlva visszamentem. Megcsinálta velem a közismert tintapaca (Rorschach-teszt-et), azt mondta amiket leírtam, és hogy enyhén hajlamos vagyok a bipoláris depresszióba esni időszakosan.)

Ja! Meg hogy hajlamos vagyok az elveszettség érzésre, ha nincs mellettem egy biztos emberi támasz a közelben.

Párom este ér haza, talán ennek is tudható be az amit itt összeírtam. (Elnézést, ha valakinek a terhére volt!)

Azaz érdekes, amúgy mielőtt egyáltalán szóba elegyedtünk egymással párommal már évek óta ismertük egymás egy munkahelyről. Hát a felszín alapján jól félre ismertük azt ami a mélyben lakozik, mert például ez a gyerek vállalás mind a kettőnkben ugyanígy forrt ki.

Ő oldalági rokonság (genetika), én hosszú elhatározás és részben kényszer után döntöttem úgy, gyermek vállalás dolgában, hogy szeretnék valakiket felnevelni, akik a gyerekeim mégsem vér szerint. Ő sem én sem hittem, hogy erre lesz vevő partner. Papíron már házasok vagyunk, de meg van a maga jogilag szabályozott, és és amúgy is ésszerű ideje mikor van itt az ideje a gyereknek, gyerekvállalásnak. Most vagyunk ebben várakozószakaszban.

#14/14

u.i: A szakember egy nagyon jó ötlet, köszönöm, hogy ide írtad!

A párommal a legtöbb dologban, szinte mindenben, és mindenbe ami fontos mintha egymás gondolatát élnénk meg ezen a téren. Ez az amit soha nem gondoltam, hogy meg fog történni.

És igen a gyerek, gyerekek nem a múltban hanem a jövőben fog velem élni. ;)

u.i.: Kivéve az párommal a mi benső gyermeki énünk, aki mindenkiben haláláig vele együtt él.

Tudom, hogy ez nem egy blog! Köszönöm a jó tanácsokat, és (is) azoknak akik végig olvasták mindezt! Mindent köszönök!