Tényleg sajnálnom kellene?

Barátom tavaly gyereket csinált a feleségének, a csaj előző házasságából van már egy kisfia. A 2. baba úgy jött, hogy tele voltak hitellel, a srácnak munkahelye se, a feleség meg keresett kb. 90 ezret, de apró bizniszekből annyit összejött, hogy elég legyen az életükre. A srác talált egy pár hónapra munkát, de megszűnt a cég. Ismét ugyanott voltak, ahol elindultak. Spórolni nem szeretnek, a srác fizujának rögtön a seggére csaptak. Most becsúszott még egy baba, de munka ugye nincs. Szívtelen vagyok, hogy nem sajnálom őket? Pedig látom rajta, hogy ezt várná, de engem az ilyen emberi butaság idegesít. Ha a barátom, ha nem! Már amikor anno nagy lábon éltek, pedig annyira nem álltak jól, már akkor próbáltam szólni, hogy kicsit óvatosabban, de persze nem ért semmit. Most meg nem érti, hogy miért ejtek könnyeket az ő sanyarú sorsuk miatt.