Mikor jobb családot alapítani, fiatalon, de egzisztencia nélkül, vagy érettebben, és szembenézni a gúnyolódásokkal?

Volt mostanában pár ilyen kérdés, és ahogy nézem, két, egymástól markánsan eltérő vélemény a meghatározó ma Magyarországon. Az egyik tábor amellett kardoskodik, hogy az emberek már fiatalon, huszonéveik elején alapítsanak családot, a másik tábor pedig az idősebben, "megfontoltabban" gyereket vállalók mellett áll.

Én egyik tábor mellé sem állnék, viszont szomorúnak tartom, hogy nagyon sok fiatal anyuka panaszkodik, amiért pici gyerekkel tette őket utcára a párjuk, illetve hogy huszonéveiket azzal töltik, hogy valahogy talpon maradjanak, és a gyereket is ellássák. Úgy érzem, túl sokan vergődnek a hitelcsapdában, vagy kénytelenek a szülőknél meghúzni magukat unokástul, mert esélyük sincs saját lakásra, így mindenki csak nyeli a békákat éveken át (ebbe pedig túl sok házasság rokkan bele). Nem értem azokat sem, akik azért szülnek korán, hogy "a nagyi/dédi is jelen lehessen a gyerek érettségi bankettjén"... Ők tényleg a nagyinak szülik a gyereket, nem azért, hogy életet adjanak egy emberi lénynek?

Ugyanígy nem értem, miért mondják sokan, hogy 35 év felett érdemes csak gyereket vállalni, mert addigra a szülők már "kiélték" magukat, illetve érettebben állnak hozzá a gyerekneveléshez. Szerintem az sem jó, ha a szülők és a gyerekeik között túl nagy a korkülönbség, mert ez súlyos generációs vitákat okozhat, főleg akkor, mikor a gyerekek tinik lesznek, a szülők pedig már ötvenes éveikben járnak.

Mit gondoltok a témáról?

Kérnék mindenkit, hogy próbáljon meg kulturáltan válaszolni, és ha lehet, ne essünk egymás nyakának! Pontozni nem fogok senkit, véleményekre vagyok kíváncsi.