Mikor jobb családot alapítani, fiatalon, de egzisztencia nélkül, vagy érettebben, és szembenézni a gúnyolódásokkal?

3 évig gondolkoztunk, hogy jó lenne már egy baba.De úgy voltunk, hogy várunk, amíg meg lesz mindneünk. Keményen dolgoztunk, stb. Hát nincs meg mindenünk, de van egy gyönyörű kicsi babánk, éhen nem halunk, a gyereknek megvan minden, ami kell. Egyáltalán nem bánom, hogy mégis szültem, hiszen talán sosem lesz meg az a "minden", amit az ember el tud képzelni magának.

Valahol tényleg az aranyközéputat kell választani, mind korban a gyerekvállaláshoz, mind anyagiakban.

25 évesen szültem, van hitelünk, de ma már kinek nincs, akinek saját erejéből kell mindent előteremtenie?

Másrészről pedig az elég felelőtlen, aki úgy vállalja az anyaságot, hogy kapok gyest, családit és majd lesz valahogy, az állam eltart a férjem meg dolgozzon.ez azért is hülyeség, mert ez az állam nem tart el és senki nem garantálja, hogy a férjem nem lesz egyszer munkanélküli, vagy éppen nem lép ki a házasságból.

alapos átgondolás után vállaltam a gyereket. A lényeg, hogy ha egyedül maradnék vele, akkor is el tudnám tartani magunkat.

A "kiélés" kérdése pedig egyénenként változik. én úgy érzem eléggé kiéltem magam, mert már a gyerekvállalás előtt évekkel sem akartam menni semmi olyan helyre, ahova gyerekkel ne mehetnék.

Nem az életkor,nem is az egzinsztencia a legdöntőbb,hanem az egymás iránt érzett szeret és tolerancia.50-60 évvel ezelőtt majdnem mindenki a szülőknél kezdte a közös életet.Akkor is voltak viták,és nézetkülönbségek,de tudtak együtt élni.Ma minden fiatalasszony gyűlölni való sárkánynak hiszi az anyósát.Bármit mond az anyós,az csak rossz lehet.Pedig az idősebbeknek több az élettapasztalatuk.Elkellene gondolkozni azon amit mond,és ha jó megfogadni,ha nem akkor nem.

Elsősorban szemléletváltásra lenne szükség,főként a nők részéről.Csak akkor vállalni babát,ha a kapcsolat jól múködik.Nem válni el azonnal,ha valami nem az óhajuk szerint működik.Ha nem lehetnének biztosak abban,hogy a bíróság a javukra dönt, akkor jobban meggondolnák a válást is.És az sem ártana,ha tudnák,hogy egyedül nevelni egy gyereket nem leányálom,nemcsak akkor szembesülni ezzel,amikor már késő.

Nem kellen csak a férfiakat hibáztatni (ahogy ezen a fórumon is sok nő teszi),hanem a saját felelősségüket is elismerni.

Hogy működik ma a házasságok nagy része? AY nő terhes lesz,és panaszkodik,hogy a férj nem foglalkozik vele eleget,nem ajnározza ? Miért tenné,ha a nő "csak" terhes,de nem beteg? Ha megszületik a pici,akkoraz anya számára csak ő létezik.Majomszerettel gondozzák. a gyereküket.Ha megnyikkan,akkor felveszik,egész nap csak cipelik,és nem tudnak másról sem beszélni,csak a gyerekről.A gyerek egyre hisztisebb lesz,éjjel-nappal sír.

Az apa hazajön a munkából,sok esetben neki kell a háztartási munkát elvégezni,besegíteni.A feleséget nem érdekli,mi történt a férjjel a nap folyamán,milyen gondja van stb.Otthon még éjjel is a gyerek sírását hallgatja,nem tud pihenni.Ha kikapcsolódásként leül a gép elé,akkor a feleség felháborodik.Csoda,ha előbb-utóbb nem érzi jól magát otthon? Ez nem otthon már,hanem bolondokháza.(Érdekes módon a feleségnek is.)

Tudom,hogy sarkosan fogalmaztam meg a véleményemen,de sok családban tapasztalom ezt.Egy gyereknek mindkét szülőre szüksége van,és egy házasságban a férj éppenolyan fontos,mint a gyerek.Ezt kellen tudomásul venni,és alkalmazni.Ahol jó a házasság,ott ez így is van.

Utsónak

aki albérletbe lakik vagy éppen van törlesztőrészlete a lakásra, az ne is vállaljon gyereket?

Akkor ez az ország hamar kihalna!:-((

17:06-nak teljesen igaza van.

Anyukám engem 22 évesen szült, a húgomat 25 évesen. Mielőtt megszülettünk, Anyu úgy dolgozott, mint a güzü. Gyerekkoromban mindenünk megvolt, de soha nem kényeztetett el minket. A hobbija a spórolás, pedig jól keres. Most én vagyok 22 éves, augusztusban költöztünk el otthonról a húgommal egy lakásba, amit Anyu teljesen kifizetett, így most már mi is tudunk spórolni.

Gyereket nem akarok, de szerencsés Anyut fogtam ki magamnak. Fiatal volt, de érett.

Teljesen jól leírtad sokak bizony a nagyinak szülik a gyereket! Mert egy 20on éves lány élete ebből áll h mikor lesz már gyereked? mikormikormikor? Aztán amikor meg pelenkázni kell, meg a fél életed rámegy, mert 20on évesen a legtöbb lány még gyerek, nem hogy még egy gyereket ő neveljen! Na akkor hol vannak a nagymamák? Sehol! Havonta rábagóznak az unokára, vesznek neki a kínaipiacon lejárt csokit, de ha már vigyázni kellene rá, ahhoz ők már túl öregek!

Véelményem szerint egyénfüggő, hogy mikor érett valaki ahhoz h gyereket vállaljon. Szellemileg és anyagilag is. Egy gyerek nem simám még egy fővel több, neki bizony mindneből a legjobb kell (kéne), stb. Hatalmas pénz. Ha nincs elég félretett pénz, sztem nem szabad gyereket vállalni. Elég pénze meg az embernek sztem 30 éves kora előtt nem lesz, ezért azt tartom legideálisabbnak.