Mikor jobb családot alapítani, fiatalon, de egzisztencia nélkül, vagy érettebben, és szembenézni a gúnyolódásokkal?

Véleményem szerint ebben is a középút a legjobb. Talán a legideálisabb 28-30 évesen családot alapítani, addigra a diploma és állás is megvan, valamint jó esetben egy érett férj :) Lehet jobb később elkezdeni, amikorra már tuti a lakás, kocsi stb., de én nem szeretnék addig várni, különben egészségügyileg sem a legszerencsésebb 35 felett vállalni babát, pláne nem az elsőt. Ugyanakkor az sem helyes ha valaki 20 évesen (akár vallási szempontból, akár otthonról akar megszabadulni, akár túl érettnek hiszi magát) szüli a 2-3-4 gyereket, aztán a kenyéren is spórolnak, mert sulira se kedvük, se idejük nem volt.

24/L

szerintem akkor is jobb érettebb korban (28 év felett), ha valakinek stabil az egzisztenciája.

vannak jómódú családok is, ahol már 18-20 éves korban megvan minden a gyereknek, kocsi, önálló lakás, külföldi utazásokat, tanulmányokat is tudnak akár biztosítani a szülők, mégis jobb később anyává, apává válni.

így nem érzi azt senki, hogy kimaradt az életéből valami, gyerek mellett már nem nagyon lehetnek ugyanis spontán szerveződött szórakozások.

szerintem lehet egy fiatal is nagyon felelősségteljes, de nem árt egy kis élettapasztalat sem, mielőtt elkezdünk nevelni egy csöppséget.

Én 24 vagyok a férjem 29. 16 hónapos a fiunk. Én örülök, hogy ilyen fiatalon így alakult az életünk. Nincs hitelünk, de van lakás és kocsi. Mindkettőnknek jó állása van, és mindketten tanulunk is még ezek mellett. A gyereket magunknak szültem, semmiképp nem nagyiknak. Eddig egyszer kellett rá fél napot vigyázni, mert én iskolában a férjem pedig dolgozni volt. Mindent meg szeretnénk ketten oldani a gyerek körül. És hála istennek szerintem nagyon is 2 lábbal állunk a földön. Én egyik tábor híve sem vagyok. Inkább úgy fogalmaznék, hogyha megvan szinte minden amit az ember úgy érez, hogy kellhet, akkor jöhet a gyerek.

Persze vannak olyanok, akiknél ha megvan minden akkor is még ez vagy az kéne, mert.....

Meg a másik oldal is, hogy tök mindegy hogy nincs semmi a gyerek kell.....

Ismerek ilyen példát és olyat is. Egyik sem jó. Igenis van középút, csak a huszasok, és a harmincasok sem akarják elfogadni a másik álláspontját. A huszas azzal jön, hogy még fiatal lesz, a harmincas, meg hogy jobb szülő. ??? Ha holnap a huszast elüti a busz, nem lesz sajnos semmilyen szülö. Ez persze egy sarkalatos példa akart lenni. A harmincas meg a felelős szülőséggel védekezik a későbbi gyerekvállalás miatt. Szerintem ez sem megfelelő álláspont. Felelős szülő nem a korral lesz valaki, hanem ha benő a feje lágy, megkomolyodik stb....

Röviden ennyi szerintem :)

Én alapjában véve mindkét táborhoz tartozom.Ezért mindkettő oldalt meg tudom érteni. 21 évesen lettem terhes és 22 évesen anyuka lettem. Az akkori párommal rettenetesen csórók voltunk.Egy szerencse volt, hogy a szüleim a seggem alá toltak egy lakást. Nagyon fiatalon kerültünk össze, a srác 17 én 18 éves voltam. Itt volt bibi, mert nem éltük ki magunkat.22 évesen nekem otthon kellett lennem, gyereket nevelni és nem mehettem szórakozni, míg a gyerek apja, folyamatosan ment bulizni. természetesen a végefelé meg is csalt.Amikor egyedül maradtam, rengeteget kellett dolgozni, hogy fenntartsam magam.Szórakozás megint semmi, ellenben munka szarásig. A szüleimre nem szerettem volna támaszkodni, eleget segítettek azzal, hogy nem kellett albérletben lakni.Sokszor gondoltam azt, hogy lehet, hogy annak idején el kellett volna vetetni a gyereket, vagy valakinek örökbe adni.Mostmár örülök, hogy nem így döntöttem. Nagyon jó érzés fiatal anyukának lenni. Mindig eszembe jut, hogy 40 évesen lesz egy 18 éves nagyfiam.Nem bántam meg azokat a nehéz éveket most hogy visszagondolok, megtanított élni és megismertetni az értékeket.

Aztán a megismerkedtem a mostani férjemmel. A fiam 13 éves és most jön a pici babánk.35 évesen leszek ismét anyuka. Biztos családi háttérbe születik a pici, tuti együtt maradunk és sokkal több mindet meg tudok adni, mind ennek a kisbabának, mind a nagyfiamnak is.

Én mindkét esetet kipróbáltam: 20 évesen szültem, a férjem két evvel volt csak idösebb, Tipikusan a nagy szerelem, eleinte usztunk a boldogságban, csak az volt a rossz, hogy hétköznap a férjem nem volt otthon velünk, mert vidéken dolgozott, csak hétvégéken találkoztunk. Tudtuk, hogy ez még 4 evig igy megy, utánna együtt tudunk egy kis lakást venni és attól kezdve mindig együtt lehetünk.

Ez sikerült is, és ekkor kezdödtek a gondok. A külön töltött évesk alatt mindketten változtunk, más szokásaink lettek, egymástól elfelé fejlödtünk. Azt sose gondoltuk, hogy az idösebbé válás és a személyiség fejlödése lesz, ami tönkreteszi a kapcsolatunkat.

Mire 28 lettem, addigra annyira megromlott a házasságunk, hogy elváltunk. (A mai napig is jó ismerösként tartjuk a kapcsolatot, már csak a közös gyerek miatt is.)

Ezután létrejött egy baráti kapcsolatom egy hasonló korú férfival, és több év "csak" barátság után egyre mélyebb lett a vonzalom köztünk. Nem volt az a mindent elsöprö szerelem, hanem egy mély szeretet aminek alapján összeházasodtunk. Vettünk egy házat (részletre), és beinditottuk a babaprojektet is. Egy év múlva két ikerbaba szülei lettünk, ami nem kevés elfoglaltaggal járt.

Idöközben ök is felnöttek, a házat is kifizettük, és több, mint 20 év után még mindig megvan a szeretet köztünk, csak még erösebb lett.

Szia!

Először is ez rengeteg dologtól függ, de talán az alap az , hogy kinek mi az egzisztencia? Ha valaki önálló lakást akar meg autót, és míg ezt el nem éri, nem gondolkodik gyereken az lehet 25 év meg 35-40 is. Például. Ebből kiindulva valaki "beéri" egy lakással, és akkor gyermeket vállal;valaki meg a lakás, autó után rájön hogy neki még egy autó kellene. A családalapításhoz mindenképp kell anya, apa (mármint tartós és komoly kapcsolatban), és egy alap. Mondjuk nem albérlet, hanem lakás+ munkahely. E nélkül nem érdemes, mert szétrobban az idill. Mint tudjuk első helyen számít a kapcsolatok megromlásában a pénz, pontosabban a hiánya.Így hát relatív. Ha valakinek adott a helyzet , ne várjon (bár sokszor az hezitál a legjobban); akinek meg nincs alap tegyük fel 19 évesen , de babát szeretne ; az azt is gondolja át, hogy miből neveli majd a gyermekét?

szerintem is az arany középút a legjobb, de ezt már kifejtették előttem köztük a kérdezővel is.

a két tábor ellenségessége szerintem abból fakad, hogy titkon mindkét tábor irigy valamiért a másikra. mert tulajdonképpen tökéletes időpont nincs, bármelyik variáció mellett döntünk, az lemondással fog járni.