Mit ad az embernek a család?

Miért kell reggel korán belekötni az emberbe? Én nagyon is jól tudom, de titeket kérdeztem meg, mivel érdekel a véleményetek.

A családunkat nem magunk válasszuk meg.

Ezáltal azt sem, hogy ki milyen családba születik majd bele.

Szeretetet, melegséget, biztonságot, s bizalmat ad.

Sajnos sok családban nincs meg a bizalom, s hiányzik a kommunikáció a tagok részéről.

Mai rohanó világunkban, sajnos sok családnál nincs meg az, hogy este leülnek, beszélgetnek, hanem mindenki el van foglalva a maga kis világával.

Rengeteg örömet, de olykor csalódást is okozhatnak.

Viszont ők azok, akikre mindig, minden körülmények között számíthatunk. Jó, ha az embernek van testvére is, mert ha már a szülők nem lesznek, akkor ő az, akire mindig számíthatunk.

A család a társunk az örömben, a bánatban,egészségben, boldogságban.

Sajnos nagyon kicsi koromban, nyolc évesen meg kellett tapasztalnom, hogy milyen anya nélkül felnőni.

A tudat, hogy ő már nincs többé. Ezt akkor még nem tudtam feldolgozni, de ahogy egyre nagyobb és nagyobb lettem, tudatosult bennem, hogy bár nincs velünk, s soha többé nem ölelhetem meg, akkor is itt van benn, a szívemben, s talán még lát is engem.

S megtanultam azt is, hogy a család akkor is család marad, ha valaki "kiszáll belőle", vagy elmegy, esetleg meghal.

Megnyugvást, megértést ami az élethez elengedhetetlen.

Sok gyerek, szülők nélkül nő fel.

Egy árvaház, vagy egy intézet nem tudja úgy pótolni a családot, mint a szülők.Nekik a nevelők a szüleik, őket tekinti úgymond "példaképnek". Borzasztó lehet.

De ezek a gyerekek a legerősebbek, mert megtanulták mi az élet, s korán megtapasztalták/megtapasztalják azt is, milyen az, amikor maguk vannak, s kikerülnek a nagybetűs életbe.

Család. Otthon.ahová este fáradtan hazatérsz.Ha valaki vár. Legyen az a párod, a szüleid, vagy a gyerekeid. De várnak.A béke, a megnyugvás.

S nem az a fontos, hogy az a család most nagy, vagy kicsi.

a a benne lévők örülnek egymásnak,szeretik s tisztelik a másikat, boldogok,az már hatalmas érték...

Bilibe lóg a kezem? Vicces, mert 25 éves vagyok.

Sablonos maszlag? Saját szavaimmal fogalmaztam meg. Nagyon ismerhetsz.

S igen, meghalt az anyukám, s hamar meg kellett tapasztalnom, milyen csonka családban felnőni.

Az én szemszögemből írtam le, hogy milyen lenne egy olyan család, ahol megvan a bizalom a másik felé.

S igen,én a testvéremre bármikor számíthatok.

Az a szánalmas, ahogyan itt belekötnek az emberbe...