Sok embernek miért van problémája az anyóssal?

A "kedves" anyóstól elveszik az ő tündibündi kisfiát / betanított rabszolgáját (ilyen is van!) / hercegkisasszonyát.

Az az aljas semmirekellő, akinek csak "azon" jár az esze (másik nem esetén az a büdös q. akinek csak a pénzen jár az esze). Persze, hogy a hibát keresi benne, és gyakran mindenbe beleszól, mindent jobban tud. Ez különösen így van az első gyerek vállalásakor (hogy fogod azt a gyereket? stb.) Biztosan nagyon nehéz jó anyósnak lenni, de az az igazság, még nem is találkoztam ilyen esettel. Valami ellentét (ha a felszín alatt is) mindig kialakul a meny/vej és az anyós között. Az após esetében (hacsak nem vadbarom az illető) sokkal ritkább. szvsz...

Mennyi szerencsés ember^^ ennek nagyon örülök.

Pedig alapvetően tényleg problémás a dolog, maga a szituáció. Egyrészt, ha megjelenik egy barátnő, menyasszony, feleség egy férfi életében(vagy fordítva, nők esetén), akkor az illető tökéletes függő helyzetbe kerül. Az ember bekerül egy teljesen új környezetbe, ahol természetes módon próbál megfelelni, és ha normális és befogadó a család, akkor ez sikerül is. Ha a család kevésbé befogadó, akkor az érkezőben alapvetően kialakul egyfajta harag, amiért már egy csomó energiát feleslegesen belefektetett az elfogadtatásba.

Az anyós oldaláról pedig, a gyermekével már alapvetően kialakul egy oidipuszi kötődés, ami miatt egy feleség felbukkanása féltékenységet szül. tényleg vannak ilyen "rabszolga" gyerekek, ilyenkor különösen kellemetlen a helyzet. És az betonozza be véglegesen az anyós-meny kapcsolatokat, hogy az anyós van fölényes helyzetben, hazai pályán, emiatt pedig nem lehet vele a konfliktusokat rendezni, mert alapvetően elzárkózik attól, hogy engedjen a 28-ból.

Meg hát ott van az alapvető féltékenység az azonos nemű, fiatalabb rivális iránt... az én anyósomnak az a problémája velem (na, többek között), hogy néhány évvel ezelőtt még ő is 50 kiló volt, és nem 75, mint most. Folyton siránkozik, hogy milyen gyönyörű volt, és nagyon zavarja, hogy úgy érzi, már nincsen lehetősége olyan soványra és csinosra lefogyni, amilyen most én vagyok.

Illetve még az, hogy minél idősebb egy ember, annál inkább ragaszkodik a rögeszméjéhez, ez megnehezíti az együttélést minden idősebb emberrel.

Persze, ha egy ember normális, és harmonikusan fejlődik, igyekszik jól élni az életét, akkor rendes anyós/após válik belőle. A rossz anyósok-apósok általában mindenkivel agresszívak, vagy máshogy torzultak, de csak a meny/vej van olyan helyzetben, hogy szabadon lehessen vele piszkálódni.