Tulzottan Imádom öket?

nekik is meg kell tanulniuk megvédeni magukat. ha most is mindig megvéded őket anyatigrisként, akkor nagyobb korukban, mikor nem vagy ott mellettük minden percben nem fognak tudni kiállni magukért.

azzal meg, hogy mindent megengedsz megint nekik teszel rosszat. az életben alapvetően nem lehet mindent megtenni, ezt jobb, ha megtanulják időben. az életben sokszor kell lemondani és olyat tenni, amit nem akarunk.

úgyhogy ezzel nem az életre neveled őket. többet árt, mint használ az ilyen nevelés. ha igazán szereted őket, akkor nevelj értelmes, talpraesett, életrevaló, önálló lányokat.

Igazuk van az előttem szólóknak. Én még annyiban egészíteném ki, hogy egy ilyen gyerek és anya nem túl szimpatikus a többiek számára sem.

Nagyon szeretem a gyerekeket, nemigen fordul elő hogy egy gyermek/serdülő ellenszenves legyen a számomra, nemrég viszont ez történt, és éppen egy gyermekét majomszeretettel szerető anyuka jóvoltából.

A kislány legalább 9 éves volt, de olyan műsort rendezett a buszmegállóban, mint egy 3 éves. Persze az anyja rá se szólt. A buszon a kiscsaj utat törve magának lehuppant egy ülésre az ablak mellé, én meg leültem vele szemben. Erre jön az anyuka, hogy adjam át a helyem, mert a gyerekkel szemben akar ülni. Én hülye! felálltam, és szó nélkül átadtam a helyem. Megjegyzem 4-es ülés volt, és a másik 2 ülés szabad volt. Nekem nincs még gyerekem, de ha lesz-és biztos, hogy nagyon-nagyon szeretni fogom- mégsem a felnőttet fogom felállítani, hogy adja át a helyét, hanem a kislányomnak mondom, hogy ülj ide, velem szemben. Ebből a gyerek tényleg azt látja, hogy idegen felnőttek ugrálnak az ő kénye-kedve szerint.

Megjegyzem, hullafáradt voltam, este volt, és nem volt kedvem vitatkozni, azért adtam át a helyem, egyébként biztos azt mondtam volna a nőnek, hogy ha szemben akar ülni a gyerekkel, ültesse őt szembe, ne másokat ugráltasson!

Nagyon szép dolog, hogy ennyire szereted őket, és hogy nem tudnád a kezed emelni rájuk. De, ha mindent rájuk hagysz, és mindennel elhalmozod őket akkor annak rossz vége lesz. Nem tudom, mennyire szoktál bevásárlóközpontokba, iskolák környékére, buszmegállókba járni... De biztosan láttál már te is nagyszájú, nagyképű, lenéző, csúnyán beszélő, kihívóan öltözködő, dohányzó stbstb csitriket. Na kérlek szépen, azokat a lányokat úúúgy, de úúúgy kiskirálylány-porcelánbabának nevelték, hogy ez lett belőle. Szóval, ami nálunk (velem és a tesómml) bevált, az az, hogy tudni kell nemet mondani. Sosem szenvedtünk hiányt semmiben, mindent megkaptunk, amire szükségünk volt, de feleslegesen nem vettek meg nekünk dolgokat, és nem csinálhattuk azt, amit akartunk. A lényeg, hogy tanuld meg, bizonyos extra kívánságokra a legjobb válasz: NEM. Később még hálás leszel magadnak, hogy így cselekedtél. :)

20/L

az a bj, h már elcseszted...

a 6évessel pláne. egy 2 évesnek talán még nem olyan fura, h az anyukája kezd másképp viselkedni vele, és más dolgokat enged meg neki, de egy 6éves már sokkal több dolgot felfog, és akár még komoly személyiségzavarok is kialakulhatnak nála amiatt, hogy amit eddig megszokott, az most teljesen másképp van.

fokozatosan próbáld leszoktatni őket arról, h ők a kis királynők...

na, ezért mondom, hogy nem kell mindenkinek gyerek, mert vannak emberek, akik képtelen következetesen nevelni...

Amit csinálsz az egyszerű önzés. Sok anya a saját érzelmi szükségleteit próbálja meg így kielégíteni. Ebben a kapcsolatban nem a gyerek a fontos, ahogy hiszed hanem te. Ha nem változtatsz nem fogod tudni elengedni őket. Ebből pedig két dolog következhet. Ha engedelmes típusú a gyerek soha nem megy el otthonról, mert anyuci megzsarolja érzelmileg, hogy akkor én milyen magányos is leszek. A gyerek élete innentől elég sz.r. Más már önálló életet él, férjhez megy/megnősül ő meg az anyját pátyolgatja.

Ha a gyerek lázadó típusú akkor meg menekülni fog otthonról jó esetben egyedül rosszban bele egy korai párkapcsolatba és te semmit nem tehetsz ellene.

A gyerekeidet nem kell imádni. Őket kölcsön kaptad kb. 20 évre, hogy felneveld őket, irányt mutass és segíts nekik elindulni a saját életükben. Ha majomszeretettel rájuk telepszel és elmennek úgy fogod érezni elvesztetted életed értelmét.

Az, hogy mindez nevelési szempontból mennyire rossz a gyerekeknek már bőven kifejtették mások is.

Mi a véleményed ezek tükrébe, kiváncsi vagyok légyszi írj!

Fogsz változtatni valamin???