A családom nem ért meg. Elegem van, hogy lelki terror alatt tartanak! Mit tegyek?

Sziasztok! Idén felvételiztem felsőoktatásba, vidéki vagyok, ezért fel kellene költöznöm Budapestre. Egész nyáron izgalommal vártam ezt a napot, hogy kezdjem a sulit. Sajnos mindig bennem volt egy félelem, nem akartam menni, mert nem érzem magam késznek. Tudom, ez leküzdhető, de a legnagyobb baj nem itt kezdődik. Már kiskorom óta szenvedek nagyon erős tenziós jellegű fejfájásban. Gyakran előjön, rossz esetben hányok is és kiver a víz. A vonatúton Pest felé szintén rám jött egy ilyen roham és teljesen besokaltam. Nagy szenvedések árán, miután megérkeztem elhatároztam, hogy hazajövök. Ezt másnap meg is tettem. A szüleim nagy megdöbbenéssel fogadták, nem értenek meg engem, pedig tudják, mi a bajom már évek óta. Hiába jártam vizsgálatokra, szedtem gyógyszereket, mind hiába való volt. Tájékoztattam a szüleimet, hogy kérvényezni fogom a 2 passzív félévet, de ők ezt nem akarják elfogadni. Jönnek ezekkel az ódivatú érvekkel, hogy "utána ittragadsz, befásulsz, úgyse mensz el, véged van most már". Pedig nem értik meg, hogy ez bennem már az évek alatt egy akkora szorongást váltott ki, hogy szinte félek új helyekre menni. Félek, hogy nem fogom bírni az előadásokat. Nem fogok tudni teljesíteni a suliban. Kértem őket, hogy adjanak egy évet, fogok addig is tanulni. Miért hiszik azt, hogy egy év múlva nem fogok elmenni?

Ami a problémámat illeti, az eddig végigcsinált kezelések nem eredményeztek javulást, de az érettségi és a suli miatt nem tudtam és már nem is akartam ezzel foglalkozni. De most már az életemről, a jövőmről van szó. Ebben pedig igazuk van teljes mértékben. Tisztára lelki terrorban tartanak a megjegyzéseikkel. Nem értem ezt a hozzáállást, mikor tudják jól, hogy nem egy utolsó nyár szindrómám van. Bevallom, kicsit túlzó is a szeretetem a lakóhelyem iránt, de erre ez a "betegség" is rátetéz.

Ezennel kérem a segítségeteket, hogy mit is tegyek. Minden tanács jól jönne. Köszönöm előre is!