A családom nem ért meg. Elegem van, hogy lelki terror alatt tartanak! Mit tegyek?
Sziasztok! Idén felvételiztem felsőoktatásba, vidéki vagyok, ezért fel kellene költöznöm Budapestre. Egész nyáron izgalommal vártam ezt a napot, hogy kezdjem a sulit. Sajnos mindig bennem volt egy félelem, nem akartam menni, mert nem érzem magam késznek. Tudom, ez leküzdhető, de a legnagyobb baj nem itt kezdődik. Már kiskorom óta szenvedek nagyon erős tenziós jellegű fejfájásban. Gyakran előjön, rossz esetben hányok is és kiver a víz. A vonatúton Pest felé szintén rám jött egy ilyen roham és teljesen besokaltam. Nagy szenvedések árán, miután megérkeztem elhatároztam, hogy hazajövök. Ezt másnap meg is tettem. A szüleim nagy megdöbbenéssel fogadták, nem értenek meg engem, pedig tudják, mi a bajom már évek óta. Hiába jártam vizsgálatokra, szedtem gyógyszereket, mind hiába való volt. Tájékoztattam a szüleimet, hogy kérvényezni fogom a 2 passzív félévet, de ők ezt nem akarják elfogadni. Jönnek ezekkel az ódivatú érvekkel, hogy "utána ittragadsz, befásulsz, úgyse mensz el, véged van most már". Pedig nem értik meg, hogy ez bennem már az évek alatt egy akkora szorongást váltott ki, hogy szinte félek új helyekre menni. Félek, hogy nem fogom bírni az előadásokat. Nem fogok tudni teljesíteni a suliban. Kértem őket, hogy adjanak egy évet, fogok addig is tanulni. Miért hiszik azt, hogy egy év múlva nem fogok elmenni?
Ami a problémámat illeti, az eddig végigcsinált kezelések nem eredményeztek javulást, de az érettségi és a suli miatt nem tudtam és már nem is akartam ezzel foglalkozni. De most már az életemről, a jövőmről van szó. Ebben pedig igazuk van teljes mértékben. Tisztára lelki terrorban tartanak a megjegyzéseikkel. Nem értem ezt a hozzáállást, mikor tudják jól, hogy nem egy utolsó nyár szindrómám van. Bevallom, kicsit túlzó is a szeretetem a lakóhelyem iránt, de erre ez a "betegség" is rátetéz.
Ezennel kérem a segítségeteket, hogy mit is tegyek. Minden tanács jól jönne. Köszönöm előre is!
válasza:Csak te tartod magad lelki terrorban, hidd el. Ismerős a félelem, de csak te tudod leküzdeni, és úgy, hogy belevágsz. Hidd el, teljesen megváltozik majd az életed. Abban igazuk van, hogy ha hazamész, többet nem hiszem hogy ujrakezdesz.... találsz egy munkahelyet, egy barátnőt... vagy valami, és ugrott a jövőd....
Szedd össze magad, és indulj. Mielőtt még azt mondanád, hogy nem értelek meg: nagyon intenzív migrémrohamaim vannak, hányás, látáskiesés, szédülés, beszédkészség elvesztése. Elköltöztem, eljöttem egyetemre, és más ember lettem....
válasza:Kedves utolsó válaszoló!
nekem ez évek óta megvan, sokszor kialakul otthon is, tehát nem hinném, hogy azoktól a dolgoktól alakul ki, amiktől iszonyodok. De tényleg nem akartam jelentkezni igazából. Szükségem van arra az egy évre, mert szeretnék nyelvet tanulni, és még érettségit is letenni, mert változtak az elképzeléseim azóta.
Kedves első válaszoló!
Elköltöztél, és meg is szűntek a rohamaid?
válasza:Ha most megfutamodsz és nem kezded el a sulit akkor sohasem fogod. Mi változna egy év alatt? Ha akkor is lesz fejfájásod akkor megint eltolod? Így munkahelyet sem keresel majd soha mert lehet ott jön rád roham? Amúgy ha nincs szervi baja a betegségednek akkor nem ártana pszichológushoz menned mert lelki okai vannak.
Egyébként miért mondod le rögtön a sulit? Miért nem próbálod meg hátha menne? Ha tudtad hogy ilywn bajod van akkor egyáltalán miért jelentkeztél a felsőoktatásba.
Egyébként szerintem csak félsz az új szituációtól. Nyugi mindenki izgul mikor új környezetbe kerül. Elhiszem hogy rossz mikor rohamod van de eddig is tudtál mellette suliba járni, vizsgázni, élni, akkor most mi változott? Egyébként én megengedn3m hogy otthon maradj de akkor mondanám hogy irány melózni, nincs egy év láblógatás.
Nekem is vannak migrénes rohamaim amikor majd meghalok, élni sincs erőm, hányok, rosszul vagyok, ilyenkor kiesik 1-2 nap, de ettől még élem az életem, tedd te is ezt.
válasza: válasza:"Miért hiszik azt, hogy egy év múlva nem fogok elmenni? "
Mi valtozik egy ev mulva? Semmi. Minden ugyanugy lesz, sot minden egy kicsit meg szarabb lesz.
Ideje lenne egy alapos onvizsgalatot tartani, es vegiggondolni, mit is akarsz az elettol. A fejfajasod nekem psziches eredetunek tunik, az sem volt veletlen, hogy pont az egyetem fele utazva jott rad megint.
egy jo pszichologus tudna benne segiteni.
En a helyedben nem kervenyeznek passziv felevet, hanem belevagnek. megis mit veszithetsz?
válasza:A stílus, ahogy előadják, persze lehet kifogásolható, és persze túl szélsőséges is ("véged van"), de alapvetően a szüleidnek igaza van. Sokan indulnak neki azzal egy passzív évnek, hogy "csak ezt az évet hagyom ki", és soha nem folytatják, amibe belekezdtek.
Az, hogy időközben megváltoztak az elképzeléseid, egy másik probléma. Én is váltottam egyetemet, de még egy korábbi felvételi rendszerben.
Én a következőt tettem: elkezdtem egy egyetemet, amitől az első év végére kirázott a hideg. Ennek ellenére elkezdtem a másodévet, "hátha belejövök, hátha jobb lesz, hátha kipihenem a nyáron". Közben elkezdtem felvételi előkészítőre járni. Végül nem bírtam, még a felvételi előtt otthagytam az eredeti szakot, de úgy felvételiztem, hogy a "vágyálom" mellett bejelöltem egy másodikat, ami tetszett, meg egy olyat is, ahol a középiskolai pontjaimmal biztosan felvettek volna.
A "vágyálomról" végül 1 ponttal lecsúsztam, a 2. helyre vettek fel, amit szerencsémre nagyon megszerettem. (Bár az első két év ott sem volt igazán jó, sokkal jobb volt, mint az eredeti.)
A szüleim persze rosszul viselték... Néha még most is felemlegetik, hogy nem kellett volna otthagyni az elsőt (egy nagyon népszerű, nívós helyről távoztam önként).
Szerintem neked is meg kellene próbálnod, akkor nem tehetnél magadnak sem soha szemrehányást. De a "megpróbálom" nem 24 órát jelent. Csak a magad helyzetét nehezítetted meg azzal, hogy azonnal hazarohantál. Legalább egy félévet csinálj végig! Nyelvet tanulni amellett is lehet. Ha pedig még mindig váltani akarsz, akkor gondosan tervezz meg mindent, készülj fel minden eshetőségre, nehogy két szék között a pad alá kerülj!
Ami a betegséged illeti: sok stresszhelyzetben lesz még részed az életben, próbálj meg valamelyest hozzászokni! (Főként, hogy úgy tűnik, nem könnyű diagnosztizálni, mi a bajod.) Nekem is volt iskolatársam, aki pánikrohamot kapott vizsgaidőszakban, de ha nem "tömegtárgyról" volt szó, sok tanár figyelembe vette a nehézségeit (pl. szóbeli vizsgán), és végül egy évvel később ugyan, de lediplomázott, és örül, hogy túl van rajta:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!