Gyerekkorodban ismerted a férjedet? Mikor kezdett tetszeni? Mikor jöttetek össze? Milyen a házasságotok?

14 éves korom óta ismerem a férjem. Jártunk is együtt ekkor, még amolyan gyerekkori szerelemből. Egyébként nagyvárosban lakunk és 1 diszkóba ismerkedtünk meg. Aztán pár évig nem találkoztunk, majd olyan 19 évesen 1x megláttam 1 kocsma (a melóhelye volt) előtt bütykölni a telóját én meg edzésről hazafele, mondom odaköszönök, aztán mégsem, de mivel ráértem mégis csak odamentem. Egyből 3 órát dumáltunk + telefonszámcsere. Gondoltam ez csak kamu, hogy menjünk biliárdozni vagy ...stb. Egyébként nekem volt vőlegényem (extra sz@r kapcsolat) és neki is volt barátnője (szintén sz@r kapcsolat).

De meglepi...másnap felhívott.

Ezután elég sokat lógtunk együtt, de pár hónap után mindketten éreztük, hogy ez több mint barátság és hol ő nem akart a barátnőjével szakítani, hol én néztem töltött káposztának az akkori kapcsolatom. Egyébként a másik 2 féllel tisztességesek voltunk, mert nem történt közöttünk semmi, csak majdnem 1 csók meg a célozgatások.

A barátnője valahogy megtudta, hogy velem találkozgat és megszakítottuk a kapcsolatot.

Egyébként próbált keresni melóhelyen, de pont akkor nem melóztam...stb (hosszú)

Eltelt kb 1 év és szakítottam a vőlegényemmel, nem más miatt, hanem mert rájöttem, hogy ez semmire nem jó. Majd ismét úgy hozta a sors, hogy összefutottunk és ő is szakított a barátnőjével és akkor kezdődött 1 új kapcsolata.

Aztán szerelőre volt szükségem és felhívtam. Persze szívesen jött. Aztán megint elkezdett keresgetni és az új barátnője sem volt már meg. Végre összejöttünk :), majd rá 1-2 hónapra kirúgott. Elég érdekes volt, mert azt mondta, hogy nincs meg a tűz.

Mondom jó, akkor én többet barátként sem szeretnék találkozni, mert elegem van, hogy azt érzem amit ezek szerint nem kellene és otthagytam.

Rá pár napra kaptam tőle 1 sms-t, hogy elmennék -e vele korizni. Egész délután azon gondolkoztam megérdemli e, de sosem bántott meg, mindig őszinte volt és felhívtam, hogy igen. Fél órán belül nálam volt és rá azt hiszem 2-3 napra megkérdezte, hogy nem akarok e vele összeköltözni.

Kiröhögtem :), de igent mondtam, mint a jó hülyére ráhagytam. (Ezt később sértésnek vette, hogy nem gondoltam komolyan.) Ekkor 22 voltam és valóban nézett közös albit és össze is költöztünk 2 hónap múlva, addig az én albimba hobóztunk :). Barátnőim tök hülyének néztek, hogy összeköltözök vele. Mondom max mi bajom lehet?! Semmink nincs, keresek másik albit, ha nme tetszik. Erre szerencsére nem lett szükség.

Most 28-29 évesek vagyunk és még mindig ő a legjobb barátom és szerelmem. Megalapoztuk a jövőnket (amennyire a mai világban lehet) önerőből, kemény gürizések árán és most májusra várjuk a 2. babánkat. Első kislányunk másfél éves. Csodás apa és férj, de bevallom anno féltem, hogy az a jó kapcsolat tönkremegy ha szerelemből vagyunk együtt. Eddig még nincs igazam :)

(bocs ha hosszú voltam, próbáltam a rövid verziót leírni)

Szia!

16 évesen ismertem meg, rögtön tetszett, de csak baráti körben dumáltunk. 20 éves voltam, mikor összejöttünk, azóta együtt élünk, 10 éve házasként. Gyönyörű és tökéletes kapcsolat volt, aztán egy ostoba megcsalás tönkretette az egészet. Most próbáljuk újraépítgetni, mert szeretjük egymást, és úgy gondoljuk, megéri. Van egy 1 éves lányunk.

Mi egy helyen laktunk,Pár háztömbbel odébb lakott.Az erkélyről integettünk egymásnak akkor még:)

együtt jártunk suliba igaz ő pár évfolyammal felettem volt,,és akkor még csak haverok voltunk.

15 évesen hívott elöször randira és utána 18 voltam mire esküvő lett belőle.Született 2 szép lányunk,majd 11 év után elváltunk.Most is a szomszédom:)

Igaz a szerelem elmúlt és a haverság is.Már csak a szomszédom:)