Aki nem boldog szegényen, az gazdagon sem lesz az?

Azért itt vannak fokozatok. Ha tegyük fel olyan szinten szegény valaki, hogy nincs mit ennie, télen fagyoskodik, talán meg is fagy az utcán, mert nincs hol laknia, lehet, hogy neki tényleg a szegénység a fő ok a boldogtalanságra.

De ha valaki úgy szegény, hogy szerényen kell élnie, nem tud elmenni nyaralni, küszködik, hogy befizesse a számláit, nem tud különleges kajákat venni magának mondjuk és azt hiszi, ezért depressziós, szinte garantálható, hogy ha valami szerencse folytán meggazdagodna, egy ki kezdeti eufória után ugyanolyan depressziós lenne.

A pénz nem boldogít, de ha nincs az nagyon rossz. Ha nincsenek háztartási gépek, nincs nyaralás és új ruhák az már kb az éhezéssel egyenértékű.

Én ezt a mondást úgy értelmezem, hogy nem feltétlenül boldogabb az akinek a saját kis kertes háza, kocsija és családja mellé 25 millió ft félretett pénze van, mint akinek 8 millió.

Biztos lehet boldog valamilyen szinten az akinek nem futja mosógépre meg laptopra, de szerintem az a boldogság lehet állandó és fenntartható amikor nem kell a boltban gondolkoznom hogy melyik terméket vegyem le a polcról és ha tönkremegy az autóm tudok újat venni, mondjuk egy új suzukit, nem kell luxusra gondolni.

Mi minden évben Görögországba járunk nyaralni és nem hiszem hogy boldogabb az aki Balira jár, viszont mindenképp boldogabbak vagyunk annál aki hónap végén már számolgatja a pénzét.

Van a lányom osztályában egy kislány akinek minden évben mi dobjuk össze az osztálykirándulás pénzt, és többször láttam már sírni, emiatt is, meg pl nem vehet magának egy üdítőt a büfében... Ezek nem nagy dolgok és legalább van rendes tiszta ruhája és nem is éhezik, viszont nem hiszem hogy boldogabb mint az én gyerekeim akik vele ellentétben voltak már vidámparkban. Nehéz megfogalmazni ezzel kapcsolatban a gondolataimat.