Csak nekem van ilyen férjem vagy másnak is?

Szerintem azzal meg nagyon nem lesz kisegítve, ha mindenki csak a saját férjét ajnározza, SŐT! Még rosszul is esik neki ilyeneket olvasni.

Nekem ugyan nincs férjem, még túl fiatal vagyok hozzá, hogy legyen (és igen, jöhetek azzal, hogy tanuló meg jaj, és most özönleni fognak az engem szidó kommentek, mert hogy mi vagyok én hajaj.. :D )

Az említett férj és köztem 20 év a különbség, szeretem a párom nagyon is, és tudom róla, hogy ő lesz az, aki megmarad nekem így, lassan 3 év után is. Elfogadom olyannak, amilyen, de sajnos nagyon is látom rajta a lustaságot, illetve az igyekezet hiányát. Az akarat megvan, csak nem jut a megvalósításig.

Elvileg az ő nagymamájának a házát fogjuk megörökölni majd.. idővel, nekem már az egész házra vannak reális ötleteim, és olcsón meg is lehet oldani a jelenleg telken tárolt/halmozott holmikból, de neki semmi.. már előre látom, hogy nekem kell az ezermesternek lenni a háznál, mert még egy bicikli kerék belsőt sem hajlandó befoltozni, pedig az aztán nem nagy ördögőség.

Rá kell vezetni, hogy amit csinál, azzal aztán végképp ne legyen megelégedve, mert egyrészt nem tisztességes, másrészt: ha ezt más is meghallja, akkor viszont meglesz a véleménye, és ha van annyi önbecslése, avagy hiúsága, akkor ez pont elég kellene legyen ahhoz, hogy megjöjjön a kedve.

"Szerintem azzal meg nagyon nem lesz kisegítve, ha mindenki csak a saját férjét ajnározza, SŐT! Még rosszul is esik neki ilyeneket olvasni."

pedig ő kérdezte, hogy másnak is ilyen a férje-e, nem tett fel olyan kérdést, hogy mit tegyen.

Igen kedves tanulò, jöhetünk ezzel, csak azt felejted el ,hogy 3 év semmire nem elég,majd beleunsz te is egyszer, hogy mindig neked kell gondolkozni meg megcsinàlni valamit, soha nem pihen az agyad egy kicsit se és akkor màr nem lesz olyan nagy happy.

Majd 30 év utàn vàrunk vissza.

A feleség elégedetlenkedve szól a férjéhez

– Géza! Nem ég a villany.

– Mi vagyok én, villanyszerelő?

Másnap megint szól az asszony

– Géza! Csöpög a csap.

– Mi vagyok én, vízvezeték-szerelő?

Harmadnap

– Géza! Leesett a polc.

– Mi vagyok én, asztalos?

A következő napon a férj belép a lakásba. Ég a villany, nem csöpög a csap, és a polc is a helyén van.

– Ki csinálta ezt?

– Átjött a szomszéd. Azt mondta mindent megcsinál, ha sütök neki süteményt, vagy lefekszem

vele…

– És te?

– Mi vagyok én, cukrász?

Kiemelt gratuláció azon pár utánam írónak.. mentalitásból ötös. Ám, hogy tudjuk, kiről van szó, én vagyok a 21/24-es.

"pedig ő kérdezte, hogy másnak is ilyen a férje-e, nem tett fel olyan kérdést, hogy mit tegyen."

Nem elég ide egy igen/nem? Lehet én vagyok a túl tanult, de nekem a fő kérdés eldöntendőnek esett le. Mivel nem csak ez az egy kérdés állt ott egymagában, hanem a körülírás is, így szerintem egyértelmű, hogy segítséget kér. Nem arra kíváncsi, ki hogy ajnározza az urát, meg milyen kényelemben él.

Persze, lehet büszke, ha van mire.. pedig manapság sokan arra büszkék, ami nincs. Külön észrevétel, hogy ez az egész ajnározás úgy esik le, mint valami termékbemutató: "nekem bejött, ezt-meg azt is megcsinálja, próbáld ki te is", így más csak nem esik olyan jól, ugye-ugye? :)

Lehet sértődni, mert akinek inge, viselje csak, de ha ez után nekem esik, ez csak azt mutatja számomra, hogy igazam van. Nem neveztem meg senkit, szóval..

23-as:

Értékelem a "magas színvonalú, kedves és felettébb biztató" rám-reagálásod, viszont te azt felejted el, hogy NEM mindenki olyan a fiatalok közül, mint amit minden nap lát az ember ÉS igen is, megesik az, ha valaki gondol a jövőjére, csak mondjuk az olyanoknak jobb dolguk is van, mint hogy minden nap részegen feküdjenek az árokban. Nálam az a világnézet, hogy ami elromlik, azt igyekszem megjavítani és a mai világban 3 NAP is sok párkapcsolatban nézve, nem hogy év. Megcáfolás céljával azt megsúghatom, hogy eddig is folyton pörgött az agyam, hála a "tökéletes" családomnak, így nem lesz nagy áldozat, ha ezt bevállalom. :) Magad nem kell többes számba venni, arrogancia.. attól, hogy nincsenek jó tapasztalataid, még senkit nem kell egy kalap alá venni. Én itt leszek 30 év múlva, viszont ez visszafelé is kérdés..

A kérdezőhöz is szóljak pár szót még:

Az emberek igen is képesek változni, ha nehezen is.. rá lehet venni, hogy változtasson a stílusán.

Ha kell, vissza kell minősíteni egy gyerek szintjére (én megcsinálnám azt, hogy: ha nem csinálod meg ezt, vagy azt, akkor nem lesz ebéd, vagy ez, vagy az.. gondolom a villanyóra elzárható, akkor lekapcsolni az áramot, a kulcsot eltenni, és akkor kapja vissza, ha elvégezte a feladatát.. nevetségesen hangozhat, de ha csak ilyen módszerek használhatnak..), na már ha bevállalta a nagy házat a nagy telekkel, akkor igen is, tegyen le valamit az asztalra! Azt nem te választottad, így NEM vagy köteles egyedül rendben tartani és igen is zsarolhatod ezzel!

Kedves utolsò! Nincs rossz tapasztalatom, elsõ kapcsolatbòl hàzasodtam 7 év utàn és még mindig tart, szòval ez nem jött be :)

3 év még mindig kevés, tudom, mivel túl vagyok rajta és hidd el most azt mondod mindent tudsz...aztàn majd ràjössz. Lehet most ìgy a jò hisz frissek vagytok, de majd emlékezz vissza mikor idõsödsz -és kezd tele lenni majd a hòcipõd, hogy minden ràd hàrul- erre a kérdésre. Talàn ez a mostani véleményed segìt majd túllendülni. Vagy nem. Ez a jövõ kérdése.

Ui.: Sok sikert a jobb szàzalék eléréséhez ;)