Csak nekem van ilyen férjem vagy másnak is?

# 7/11 ma 17:11

dogolj meg az ilyen!!!

erdekes en meg tudok csinalni ilyeneket, sot sokszor a szomszedokba is engem hivnak, kozbe nem keveset dolgozok, szoval ne altalanosits legyszives.

Sok ember lusta (én is, de azért csinálok dolgokat, mert kell. nem extrém gyorsan, de apránként), na az ilyennel én nem kezdenék, főleg nem vennék nagy házat és kertet. Viszont az már nem a lustaság témakörébe tartozik, hogy ha reagálnál rá (nem akarja eladni, nem hagyja, hogy lefesd), akkor elutasítja. Amúgy ahhoz nincs joga. Ha én le akarok festeni valamit a saját házamban, akkor lefestem és csak próbáljon valaki megállítani... Állj már a sarkadra!

Én kezdő barkácsoló vagyok, mert van egy csomó hulladékfánk a ház átépítéséből. Nulla hozzáérték és nem jó kézügyesség, alacsony fokú türelem, lustaság... Viszont érdekel és a páromat nem. Van pár láda, készül egy kis polc, nem lesznek gyönyörűek, de ez csak a kezdet! Nem tudom, mikor lesz meg a ketrec a leendő patkányaimnak, de azt is megcsinálom. Nem ördöngösség az, bárki megtanulhatja, ha akarja. Nem rendes bútor, az komolyabb dolog (bár attól függ, milyen s van, aki hobbiból remek dolgokat hoz össze, de azért az már speciális eset), csak egy ketrec... Ha valaki nem akarja, mondja azt, de hogy nem ért hozzá... Utána lehet nézni, meg lehet tanulni.

Mi a párommal megosztjuk a munkát (én aztán nem csinálom a zömét, az biztos, de azt se bírnám, ha semmit se csinálnék, jobb az arany középút), van, amit én nem szeretek csinálni, de ő nem bánja, van, amit fordítva. Remekül működik, főleg, hogy a hozzáállásunk hasonló, megértjük, hogy felelősséggel tartozunk a házért s nem próbáljuk meg a másik vállára tenni a saját munkánkat. Ez az alap, innentől lusta és ügyetlen is lehet a két fél... Mi építkeztünk, arra nincs is pénzünk, hogy burkolásra is embert hívjunk és amúgyis speciálisak az igényeink (pl. fúga nem lehet a házban, a fürdőszobában végképp nem :D). Nem bírjuk a napi több óra ilyen munkát, dönteni is lassan tudunk, sokáig tart, de csináljuk. Egyszer lesz egy szép házunk...

Ha a felek nincsenek összhangban egymással és a választott otthonuk munkaigényével, az baj :(

Ne általánositsunk. Nem minden férj ilyen. Az én párom szinte mindent megcsinál itthon. Kisebb villanyszereléseket, vizszereléseket, csak festeni utál. A kertet szinte kizárólag ő csinálja, igaz nekünk kicsi az udvarunk, és nincs veteményesünk. Emellett ha éppen én úgy jön ki a lépés, akkor elmosogat. Mivel én nem igazán tudok létrára mászni ablakot is pucol ha kell.

És persze mind a ketten dolgozunk, tehát mind ezt a munka mellett csinálja. Azt hiszem szerencsém van, és kifogtam a pasik közül egy gyöngyszemet :)

Nem minden férj ilyen, az enyém is megcsinálja itthon, amit kell, ő glettelte, festette a falakat stb.

Kérdező a te férjednél nem a hozzá nem értéssel van a baj, hanem a nem akarással. Magyarán: lusta. Ami nem baj, én is lusta vagyok pl. a kerti munkákhoz, azokat különösen utálom, de mivel ezt tudom magamról, nem fogok egy rohadt nagy telekkel körülvett házba költözni, és nem fogom teli ültetni zöldségekkel, meg egyébbel. Ehelyett van egy kis kertünk, ahol fű van, meg fa, a férjem lenyírja a füvet minden héten, és ennyi, nem kell vele kínlódnom. A te férjednél az a gond, hogy ő nem mérte fel, hogy a lustaságához milyen életforma passzol. Vagy felmérte, de úgy volt vele, hogy majd te lekaszálod a füvet, kiásod a krumplit, gondozod a veteményest. Ő meg döglik a tv előtt, ahogy szereti.

Én azt csinálnám, hogy mikor nincs otthon, fognám magam, fölszámolnám a veteményest, és beültetném fűvel az egész kertet, hadd nyírja. Ha pampog, meg kell neki mondani, hogy "szívem, te akartál veteményest, de nem gondoztad, nekem meg ne csinálj programot, nem igénylem".

A kilincseket és a konnektorokat megcsináltatnám, szintén akkor, mikor nincs otthon, majd az orra alá raknám a számlát, a kerítésfestéssel ugyanezt tenném. Nehogymár egy düledező romhalmazban éljek a szarkupac közepén, mert ő semmit nem hajlandó csinálni. Bár ezeket a tanácsokat csak belőled kiindulva adom, ha tényleg én lennék ilyen helyzetben, megmondanám a férjemnek kerek-perec, hogy vagy eladjuk a rohadt házat telkestül, és veszünk egy kisebbet valahol, amihez nincs, vagy csak minimális kert van, vagy elválok tőle, és akkor vagy perkálhatja ki a felét, vagy szintén lehet eladni az egészet a francba, csak akkor felesége se lesz.

Jòkor jössz màr rà , hogy élõ Garfieldhoz mentél hozzà.

Az én férjem megcsinàl minden férfimunkàt én meg segìtek és fordìtva.

Pech, felnõtt emberen senki nem vàltoztat hacsak nem történik olyan ami gyökeresen vàltoztat az életén és ràdöbben a dolgokra....

Úristen :(

Az én férjem szerencsére nem ilyen, egy tünemény. 35 éves. Itthon volt múlt héten, a barátnőmmel jöttünk haza hozzánk, mert mentünk koncertre hárman. Mire hazaértünk a melóból, csinált tojáslevest, májas-zöldséges rizottót és máglyarakást desszertnek. Összetakarított. Igaz, mi albérletben élünk egyelőre, de imád a kertben lenni, ha apukámnál vagyunk, múltkor lemetszette a szőlőt és kigyomlálta kérés nélkül, lerakta itthon a parkettát, kifestette az egész lakást.

Amit eddig ő csinált a lakásban: sarok számítógépasztal, cipős szekrény, konyhaszekrény 2 db, mos, tereget, és ha kell vízcsapot szerel.

Igaz, néha azért kell noszogatni, mosogatni pl. nem szeret, de felsöpör-felmos, ha kell.

A te férjed, és nem bántásból, de számomra nem férfias, én nem tudnék felnézni egy ilyen emberre, számomra nem az öltönyös emberek a férfiasak (tudom, hogy a tiéd asztalos), hanem az, aki fel tud tenni egy konyhaszekrényt, vagy esetleg ki tudja cserélni a zuhanyfülkét, ha kell.

Hogy csak neked van-e ilyen férjed nem tudom, én több ilyet nem ismerek, talán egyet, apósomat, ő se nagyon csinál semmit, csak a szőlőben szokott dolgozni, borász, de azt is csak akkor, mikor idény van, még kávét sem nagyon tud főzni magának....