Még nem házas harmincasok, éreztétek már, hogy tele van a gumicsizmátok a társkereséssel?

Egy idő után úgy éreztem: nekem ebből elég. Nem fogom továbbra is azt nézni minden szembejövőben, hogy ő-e az igazi, és nem keresek tovább. Elfogadtam, hogy most egyedül vagyok, talán így is maradok, és kész, de nem ez a világ vége, és így is lehet boldog, tevékeny, értelmes életet élni.

Kerestem egy olyan közösségeket, ahol értelmes emberek értelmes tevékenységeket csinálnak, ahol jól érzem magam egyedülállóként is, mert nem muszáj, hogy az embernek párja legyen.

Megbékéltem magammal. Elfogadtam az egyedülállóságot.

Hát nem telik bele három hónap, és nem megtaláltam a páromat? Mindenféle keresés, társkereső oldal, csetelés, akármi nélkül? Mint utóbb elmondta, pont az vonzotta hozzám, hogy olyan elégedett voltam az életemmel, a helyzetemmel, az állapotommal, hogy számomra olyan "kerek a világ", ahogy ő fogalmazott. Ma is ezt szereti bennem a legjobban.

És ami még érdekes, nem én vagyok az egyetlen ilyen harmincas, aki az után bukkan a párjára, hogy sok keresés és aggodalom után elfogadta az egyedülállóságot, megbékélt vele, és elkezdett örülni a jelenlegi helyzetének. Egy másik barátnőm dettó ugyanígy járt.

Ma már mind a ketten házasok vagyunk, a férjemmel babát is várunk.

Egy ideje nyitottabb szemmel járok, és nézem az egyedülállóakat, amint próbálnak párt találni. Egyre inkább azt látom, hogy a kétségbeesetten próbálkozók nem járnak sikerrel, a helyzetükkel megbékéltek, akik meg az egyedülállóságuk dacára elégedettek és mosolyogva, magabiztosan néznek a világba, azok meg villámgyorsan párra találnak.

Talán ez a titka.

33/L

Azt hiszem, értem egy kicsit. :-)

Én kb három hónapnyi kapcsolat után szoktam így érezni. Annyi idő alatt általában kiderül, ha a másik nem hozzám való, még ha nem is ismertem meg töviről hegyire. Akkor meg minek pocsékoljak rá több időt, mindkettőnk idejét, minek hitegessem?

A másik saját, bűvös álomhatárom a másfél év. Ha a kapcsolat másfél év alatt sem ér el oda, hogy tudnánk, hová tart, akkor az nem tart sehova.

Eddig még mindkét időkorlát bejött. 3 hónap alatt ki tudtam szórni, ha valaki abszolút esélytelen, és másfél év alatt meg el tudtam dönteni, hogy van-e közös jövőnk. Egyelőre most tartunk a három évnél, egy év együttélésnél és házasságnál, 6 hónapnyi terhességnél, és még működik. :-) Igaz, több mint 3 évet töltöttem el előtte azzal, hogy megtudjam, milyen ember vagyok és milyen ember való hozzám, milyet keressek.

A késői párválasztásnak ez az egyik előnye, szerintem. Már tudod, mire, kire van TÉNYLEG szükséged, annyira nem tud elvakítani a szerelem.