Mi volt életedben a legmegalázóbb élmény?

Volt egy pár....

16-17 évesen 1év után szakított velem a pasim. A döntését persze a "bandával" előbb közölte, mint velem. Megyek oda hozzájuk, mire mindenki RÖHÖGVE elszalad: Jön, jön..felkiáltással..nem nagyon értettem. A pasim dobott, mert összejött egy másik csajjal a "bandából", a többiek meg azért rohantak el, mert úgy gondolták nem tudom majd kezelni a helyzetet és jelentet rendezek.

A "patacipős" időkben..télen nagy hóban futottam az éjszakai járathoz, mire a járdaszegélyben megakadt a cipőm talpa, és repültem egy hatalmasat...a megállóban tömeg. Jót röhögtek, a busz elment...a bokám eltört, a koponyám megrepedt...

Épp "nagylány lettem". Szóltam anyukámnak, hogy hát..kéne nekem betét.épp a wc-n ültem. Erre leküldte a boltba apámat...

10-11 éves voltam... 2 hétig feküdtem kórházban, de mikor telt ház volt, a kórterembe fiúkat is felvettek. Ez elég gyakori volt. Én meg ágyhoz kötött voltam..nagyon kellemetlen volt az ágytálazás..meg ágyban fürdés előttük..és még paraván sem volt..

Jó rég volt, de nagyon élénken él bennem....20-22 éve az óvodában volt egy kis "tornaóra". Egy padon kellett volna végigcsúszni, de tiszta szálka volt, ezért megmakacsoltam magam és nem csináltam meg a feladatot. Az óvónő az óra végén dupla futást rendelt el a teremben, kihangsúlyozva, hogy ez miattam van, és beállított a szoba közepére. Megkérdezte a csoportot, hogy szerintük mit érdemlek? Mutassák meg..erre a többi gyerek belém rúgott, megütött, a hajamat húzta, és hasonlók..

Ugyanebben az óvodában ebédkor paradicsomos káposzta volt..ez az egyik étel, amit soha nem ettem meg, amúgy nem vagyok válogatós...az egyik óvónő hátulról fogta a fejem, hogy ne tudjam elfordítani, még a másik a kaját tömte a számba...persze a vége egy jó nagy hányás lett...

van egy olyan sztorim is (már írtam ide, engem amúgy sok megaláztatás ért gyerekkoromban), hogy egyszer általánosban megnyerte az osztályom a papírgyűjtést.

csakhogy akkor én pont beteg voltam, így hát nem voltam suliban, nem tudtam vinni semmit.

mikor behozták az osztályba az ajándéktortát, az osztályfőnök nekem nem adott belőle, mondván, hogy én nem vettem részt a gyűjtésben. ez igaz is, de hát beteg voltam, nem tehettem róla, nagyon igazságtalannak éreztem, a többiek ették a tortát, én meg olyan rosszul éreztem magam, kiközösítettnek, mellőzöttnek.

egy igazi tanárnak, ha van benne egy kis lelkiismeret, szerintem nem lenne szabad, így megszégyenítenie a diákját.

mondhatta volna pl. a többieknek, hogy: igaz, hogy ő nem vett részt a gyűjtésben, de ő is az osztályhoz tartozik, és biztosan hozott volna papírt, ha megteheti, igaz?

Utolsó előtti előttinek: egy "igazi" pedagógusnak tényleg nem szabadott volna ilyet tennie. Sajnos én úgy gondolom, nem kedvelt téged, és ez jó alkalom volt neki arra, hogy bántson (látszólag jogosan).

Nekem is volt néhány kellemetlen élményem... :S A teljesség igénye nélkül pár darab:

- Utáltam óvodába járni, minden reggel sírva mentem. Nem voltak barátaim, mindig alig vártam, hogy délután értem jöjjenek. A testvérem egy évvel fiatalabb nálam, de sokkal felnőttesebb, mint én (akkor is az volt, és most is az). Ő szeretett oviba járni, az óvónénijének ő volt az egyik kedvence. Nem egy csoportba jártunk egyébként, de az óvónénik (az enyéim és az övéi) tudták, hogy testvérek vagyunk, és azt is, hogy milyen más a természetünk. Egyszer, amikor kimentem wc-re, és utána kezet mostam, odajött a mellettem lévő csaphoz kezet mosni a húgom óvónője. A kezével az arcomba spriccelte a vizet, és azt mondta rám, hogy "bölcsődés". Nyilván irtó nagy sértésnek szánta, ... és gondolom, el is érte vele a célját, mert még máig emlékszem erre - bár azt már nem igazán tudom, mit éreztem akkor... Ő se állt éppen a szakmája csúcsán, ha megbántott egy kisgyereket csak azért, mert az visszahúzódó. :-S

- ÁLtalános alsóban volt egy oszt.társam, akivel kölcsönösen utáltuk egymást. Ő nagyon jó tanuló volt, én pedig eléggé jó. Az ő előnye volt még, hogy a nagypapája is tanár volt régen, és ismerték a tanítónénik. A napközis tanár persze nyalt is rendesen a csajnak, ha átmentünk ebédelni a másik épületbe, mindig őment elől a sorban a párjával, más nem kerülhetett a sor elejére. Egyszer nagyon mérges voltam, és azt mondtam a csajnak, hogy jövőre jobb tanuló leszek nála. A napközis tanár meghallotta, és persze nem bírta megállni szó nélkül. Azt mondta, hogy olyan jó lehetek, mint az a lány, de nála jobb sohasem. :-S

Na, kb. ennyi. Volna még, de megéheztem, megyek vacsorázni. :-D