Erről mi a vélemény?

16éves lány vagyok,másodikas vagyok a középsuliba,és hazajárós.A buszom reggel hat órakor indul,úgyhogy naponta fél ötkor,öt órakor kelek fel.A szüleim elváltak,anyukámmal élek,a nővérem elköltözött évek óta,de rendszeresen hazajár,ő anya kedvence..Tegnap ötórakor értem haza ahogy minden nap a busszal,ennivaló nem volt semmi,a mocskos edények a mosogatóba,az asztalon a konyhaszekrényen..stb..befűtve nincs,minden olyan mint a disznóól.Anya mégcsak nem is dolgozik,és nem csinált meg semmit.Nekiállhattam csinálni vacsorát,kitalálta hogy éhes,neki is kellett,nem tetsett a rendetlenség,ezt is eltakarítottam,mindent megcsináltam,nyolc órára tudtam befűteni,és alig lett meleg.Ez szinte majdnem minden nap megtörténik.Ha jön a nővérem anyám azt se tudja mit főzzőn meg mit ne süssön össze,(természetesen a nővérem kedvenceiről van szó,nemis akármiről),még dél sincs de mire ideér órákkal ezelőtt bevan fűtve nehogy megfázzon,természetesen kivan takarítva is(márahogy),ha kell neki pénz akkor rögtön ad,szó nélkül ezreket,ha én reggelire kérek,kérjek apámtól(megjegyzem km-erekre lakik innen),a tesómnak külön beceneve is van,nem is a rendes nevén van szólítva.Én anya második házasságából születtem,a volt férje meghalt.Nem dolgozik,igénytelen,..Ma az történt hogy jöttem haza,és alig beértem az ajtón nekiállt üvölteni,mert elvan törve a porszívóscső..(természetesn én voltam.............?!)mindennek az oka én vagyok,elmondott mindennek,meg menjek el apámhoz,meg ne internetezzek mert kib@ssza a gépet is meg engem is,meg ha hozzámerek nyúlni valamihez eltöri a kezem..stb.."SZOKÁSOS" ordibálások..Anya egyszer a saját barátnőm előtt vert meg még kisebb koromban,már megfordult a fejemben többször öngyilkosság,meg hogy elmegyek innen,stb..De meghalni nyílván nemakarok,csak szinte minden naposak a sírások,mert nemtudom visszafogni magam.Amugyis szerény vagyok,nehezen nyílok meg,kevés a barátom,de ennek ellenére jól tanulok,mindent megteszek hogy jó legyek az iskolában,még versenyen is voltam,és itthon is igenis sokmindent megcsinálok,amit csak tudok,és édesanyám mégis igy bánik velem.Már mondtam a mamámnak és a nővéremnek is,de nem tudnak tenni semmit,meg nem is akarnak.Ha mamám is eljön szinte mindig mondja hogy mostanában nem jön mert anya vele is ugy beszél mint a kutyával,meg velem is,megaláz a beszédével,és annyira rosszul esik:'(..Nem akarom ezt szenvedni tovább,szükségem lenne a nyugalomra,de nemtudom hogyan ha nem kérhetek senkitől segítséget