Van itt olyan családos fiatal felnőtt, akinek egyáltalán nincsenek barátai?

Nekem sincsenek. Több volt, de valahogy a baba születése eltávolított minket, meg volt, akiben nagyon csalódtam. Több barátságban is úgy érzem, hogy én többet adtam, mint amit kaptam. Most meg itt az 1 éves kisfiam, jogi egyetemre járok levelezőre (vizsgaidőszak), esténként pénzügyi tanácsadóként dolgozom, mikor a férjem hazajön én megyek, úgyhogy túl sok időm sincs rá. Valahogy szerintem ez egy ilyen időszak. Még nem szakítottuk el a régi barátságokat, de nem is működnek már igazán. Mindenkinek megvan a maga élete, saját problémái, nem törődnek másokkal. Persze néha jó lenne mással is beszélgetni, nemcsak a családdal...