Most nagyon rosszul érzem magam, hogy kérjek bocsánatot?
Szóval elég hirtelen természetű férfi vagyok, házas és a feleségemet bántottam meg. A dolog úgy áll, hogy én kb. 3x-4x annyit keresek mint ő, néha még valamivel többet, túlóráktól függ, amivel alapból nem lenne gond, de most elszakadt a cérna. Ha szemét akarok lenni, nem is nagyon éri meg, hogy dolgozik, mert a fizetése alig több, mint a benzinje, meg a kocsija törlesztője. Sokat dolgozok, de meg is van mindenünk, ami kell, amit csak akar. Már pedig mindig kitalál valamit, amit mindig meg is vesz(ünk). Egy szót sem szólok soha, bármivel állít haza, bármit talál ki, legyen. Viszont állandóan vitatkozik velem, mert nekem is van rendszeres hobbim, és az "sokba" kerül. Hát nem tudom, szerintem megérdemlek ennyit, semmi extra, nem fogadok vagy ilyenek, eljárok horgászni.
Ha én nagy ritkán kitalálok valami drágábbat, amit én szeretnék, akkor már megy a veszekedés, hogy én felelőtlen vagyok, és minek az nekem stb.
Most elegem lett. Kiabáltam is, hogy megtehetem, és azért dolgozom hülyére magam, hogy élvezzem, nem 70évesen szeretnék örömet okozni magamnak, mert addigra úgy is felfordulok, ne szóljon bele.
Most meg nem szól hozzám. Mi a fenét mondjak neki? Sajnálom, hogy megbántottam, de akkor is úgy érzem, hogy igazam van, mert ő bármit akar, az mindig megvan, és én hajtom ki a belem, de ha én akarok valamit, akkor már kiakad, hogy minek...
Vegyél két laptopot! Egyet neki, egyet neked! :-D Akkor biztosan megbékél. :-D
De ez csak vicc volt.
Nálunk is az a szitu, mint nálatok. A férjem sokkal többet keres, márcsak azért is mert én jelenleg GYES-en vagyok. De amúgy is többet keresne..., én is közalkalmazott vagyok.
Mi is megbeszéljük, mik legyenek a nagyobb kiadások. Végeredményképpen, ha látom, hogy valamit nagyon szeretne, akár kell, akár nem, akkor természetes, hogy nem dumálok bele! Nálunk a motorozás a hobbi, az sem két fillér. Ha meg kellene húzni a nadrágszíjat, akkor talán másképp lenne..... vagy nem. Lényeg, hogy igenis meglehetősen sokat ér nekem, ha látom örülni valaminek, akár sokba került, akár nem. Kár az ilyesmiért balhézni. Sajnálom, ha a feleséged ezt nem érzi.
A hangnemért valszeg tényleg bocsánatot kellene kérned. Én a helyedben azt csinálnám mostantól, hogy vennék magamnak ezt-azt kisebb-nagyobb dolgokat, had szokjon hozzá a helyzethez. Ezzel kicsit rámutatnál, hogy nem szabhat meg mindig valamilyen határt. S az is jó, ha látványosan örülsz neki, esetleg bevonod őt ezek "használatába". Had érezze, hogy nem kirekesztve van, csak ne akarjon kizárólagosan irányítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!