Hogy mondjam el hogy nem akarok kimenni tavasszal Lengyelországba?

èn voltam ilyen csere kiránduláson most már 14 éve akkor pont annyi idös voltam mint te. Nekünk Olaszokkal kellett cserélnünk. Nagyon jól éreztük magunkat, csak az sirdoált aki nem tudta elereszteni anyuka szoknyáját.

Voltál már egyedül nyári táborban legalább egy hétre? szerintem te nem ezért nem akarsz emnni, amit leírtál, hanem félsz az újtól,félsz elereszteni anya kezét. Ezt vald be magadnak.

Mikor én voltam kint szinte egy szót sem tudtam angolul kézzel lábbal mutogattunk, és rajzoltunk, meg vittünk olasz magyar szótárat és feltaláltuk magunkat. Volt egy olyan nap amikor magyarokkal nem is találkoztam mert elvitt a család kirándulni.

19 évesen egyedül voltam egy évet amerikában és volt ott egy lány aki 20 éves volt és azért ment haza 2 hét után mert hiányzott a családja. Ö egy olyan típusu ember aki soha nem ment táborba és mindig anyuka mellett volt.kívülröl a csaj egy nagyon vagány lány volt, de ezt nem bírta.

Akkor sem mennél el ha a barátod is a kimenök között lenne.

"Tudom hogy hülyének néztek..."

Nos, én teljesen. 14 évesen 2 éves kapcsolat...először is anyád helyében úgy megpofoználak, hogy a fal adná a másikat. Másrészről hiába vagy féltékeny, ha meg akar csalni, megteszi akkor is amikor itthon vagy. Harmadik, középiskolás korotokban gyorsan szét fog hullani ez a kapcsolat, kevés időd van már addig, tehát ne hagyd ki az életed lehetőségeit egy fiú miatt, mert meg fogod bánni. De nagyon.

Ne haragudj,hogy ezt mondom,de szerintem is közrejátszik az,hogy hiányozni fognak a szüleid.Mégis vegyél erőt magadon,menj el meglátod feledhetetlen élmény lesz.:)

Én is voltam úgy,hogy nem akartam menni...de gondolj bele..csak másfél hét.Utána hazamész és minden a régi.Van értelme sírni majd utánuk,esetleg kihagyni az utazást?Ha nem mész el utólag bánni fogod,viszont ha elmész arra fogsz gondolni,hogy hülye lettél volna,ha kihagyod.

Ha mégse akarsz elmenni,bármi történik is,akkor mond meg a szüleidnek,hogy sajnálod,de nem szeretnél menni és ne kényszerítsenek.Biztos megértik:)

Nos... lehet engem is szidni, de nekem 11 éves koromban volt az első barátom, az első szerelmem. Ő is olyan idős volt mint én, és azt kell hogy mondjam, így visszagondolva teljesen aranyosak voltunk. Köztünk nem történt semmi, csak találkozgattunk, és beszélgettünk, viszont emlékszem rá milyen izgatott voltam, amikor egyszer egyszer megfogta a kezemet vagy átölelt. Baromira jól estek az ilyenek, és többre nem is vágyott egyikünk sem. Még egy szájra puszi sem történt, viszont azóta is nagyon jó barátok vagyunk. :)

A táborra térve hidd el nekem, ez lesz életed egyik legszebb élménye! Én 12 évesen voltam Németországban hasonló lehetőséggel. Nagyon ki voltam bukva, hisz az angol tudásom csekély volt, és családoknál laktunk, azonban mindenki nagyon lazán állt a dologhoz. Kézzel lábbal mutogattunk a családdal, és semmi probléma nem adódott, baromi jól éreztem magamat :) A családi napot direkt úgy szervezték, hogy akik barátnők, összefogtak és együtt mentünk strandolni vagy vidámparkba, így 2-3 magyar is összekerült. Megkérheted a cserepartneredet te is, hogy csináljátok így.

Két évvel később megint volt egy ilyen lehetőség, de már amikor hazaértem tudtam, hogy akkor is menni fogok, és senki nem foghat vissza! :) Az ára is nagyon csekély volt az élményhez képest, és igen, az első jelentkezők között voltam. Találkoztam a régi cserepartnerekkel is, régi tanárokkal, ismerős arcokkal, helyekkel. Nagyon jó érzés volt, újra visszatérni. A második cserepartneremmel azóta is tartom a kapcsolatot, ha nem is napi szinten, de nem telik el úgy egy hónap, hogy ne beszélnénk egymással.

Azóta megőrülök, hogy nincs ilyen lehetőségem. Imádok külföldre utazni, és új kultúrákkal találkozni. 18 évesen Svédországban voltam egyedül 3 hétig, 19 évesen, azaz tavaly nyáron Csehországban egy hónapig. Nekem az akkor még csak 3 hónapos kapcsolatom is kibírta ezt a távolságot, szóval ne aggódj, ha a srác igazán szeret, meg fog várni :) Egy-egy sms-t is tudtok váltani, abban a 1,5 hétben, aztán gondolj bele, hogy fogtok örülni egymásnak ha hazaértél :) Tele leszel élményekkel, és mesélhetsz neki rengeteget. Én a mai napig szívesen nézem vissza a fényképeket, hisz az volt az a pont, ami elindította bennem a nyelv szeretetét, és amikor rájöttem, hogy milyen jó érzés is az, amikor valaki megérti azt amit idegen nyelven mondok. Rájöttem hogy igen is van értelme szenvedni vele :) Azt hiszem nagyon bánnám, ha nem mentem volna el, pedig nagyon nagyon nem akartam. Én azt javaslom neked, hogy menj el, próbáld ki magad, vedd ezt úgy, mint a saját korlátaid feszegetése... ha úgy indulsz neki, hogy márpedig jól fogod érezni magad, akkor úgy lesz! Ha mégsem, akkor egy élménnyel gazdagabb lettél, és legfeljebb legközelebb nem mész! Ha meg sem próbálod, akkor nem tudhatod mit veszítesz! :)

Amúgy valamelyik hozzászólónak: nekem rokonaim vannak Szlovákiában, így nyáron én is heteket szoktam kint lenni. A helyzet korántsem olyan rossz, mint amilyennek a hírekben beállítják. Elég sok helyen megfordultam már, ahol emberek vannak, pl bevásárló központokban unokatesóm azt mondta ha venni szeretnék valamit szóljak neki, mert ha megtudják honnan jöttem, nem fognak kiszolgálni... így is volt. :D Viszont egy szórakozó helyen, a barátai és azok barátainak körében mindenki szívesen fogadott. Szóba is jöttek az ellentétek, de igazából mindenki azt mondta ez inkább csak politika szülte, híradó által feszültség növelte dolog, mint valós... :D