Miért kell már ezért is megszólni az embert? Miért gondolja mindenki, hogy egy kitartott senki vagyok?

"Az szokott a fő érv lenni ugye, hogy az emberek nagy része ezt megcsinálja munka mellett is ugyanúgy, mint munka helyett."

Igen, ez szokott a fő érv lenni, és jó nagy hülyeség. Ne mondja nekem azt senki, hogy mikor este 6-7-kor hazaesik a munkahelyéről, még van idő az iskolás gyereknek átnézni és kikérdezni a leckéjét, esetleg le tud még ülni vele tanulni, ha nem ért valamit (lehet, hogy te le tudsz, de a gyerek agyilag zokni már addigra, nem tud már figyelni, szóval fölösleges). Azt sem hiszem el, hogy munka mellett is minden nap frissen elkészült meleg vacsi van az asztalon este 8-ra, meg azt sem, hogy a hét minden napján rend, tisztaság van mindenhol, ruhák mindig kimosva, kivasalva, kert rendben. és ami a legfontosabb: mikor van idő hétközben a gyerekekkel ÉRDEMBEN foglalkozni? Amikor elmegy mindenki korán reggel, hazaesés este 6-7 körül? Nem, az nem a gyerekkel való foglalkozás, hogy "menj már fürödni", "feküdj már le" stb. Gondolok itt a közös játékra, meseolvasásra, társasozásra, sétálásra, akármi. Ugye egy óvodás, kisiskolás gyereknek 8, utóbbi esetében 9 körül le kéne feküdni jobb helyeken, ha eleve 7-kor ér haza az ember, abba belefér a vacsi meg a fürdés, esetleg egy nagyon gyors mese és csá.

Mondom ezt egyébként a saját bőrömön tapasztalva. Mikor bejártam melózni, reggel fél 7-től este 7ig minimum nem voltam itthon, ha lekéstem a buszt, akkor 8-ra estem haza. Agyilag kifacsarva teljesen, hullafáradtan. A lakás szalad, kaja nincs, max valami gyors vagy szendvics vacsira. Hétvégén meg érjem utol magam az egész heti házimunkával, hogy legalább hétfőn és kedden értelmesen nézzen ki a lakás, legyen tiszta ruhánk a héten stb. És akkor gyerekünk még nem is volt. Most is melózok, de itthonról, kötetlen beosztásban. Jól keresek, mintha rendesen bejárnék, csak éppen van idő mindenre, mindig van kaja, rend van, tisztaság, meg természetesen normálisan tudok foglalkozni a gyerekkel. El nem tudom képzelni, hogy a régi életemben a gyerekre mikor lett volna időm. Slusszpoén, hogy a meló ellenére is én elvileg ingyenélő vagyok, mert az otthonról végzett munka az ugggyanmár... csak akkor ér valamit, ha máshol robotolsz, fix időben, napi 10 órát minimum, de inkább 12-t, hát persze.

És most jöhet a lepontozás a reggeltől estig dolgozóktól nyugodtan, bár én csak azt írtam le, amit magamon tapasztaltam, illetve a körülöttem élők többségén.

Teljesen egyetértek az utolsó előtti hozzászólóval, nem értem miért kellett így lepontozni. Szerintem képmutatás, amikor valaki azt mondja, hogy dolgozik naponta bejárással együtt minimum 10 órát, csillog villog a lakás, főtt kajával várja vacsira a családot, emellett foglalkozott a gyerekkel, magával (mert ugye azt is elvárjuk, hogy igényes nő legyen), és még marad este energiája a férjére is (mert jó házasélet nélkül jó házasság sincsen). Mindezt fáradhatatlanul, széles mosollyal az arcán, nap, mint nap. Ugyan már.

Az iskola valóban csak 4-ig tart, de hogyan tanuljon 5-kor a gyerekkel a szülő, ha ő csak 6-7 körül ér haza?

Az én anyukámnak sikerült, szólok majd neki, hogy szuperanya.

Velünk (tesóm plusz én) együtt ment reggel dolgozni, útközben kidobott a kocsiból, és mentünk tovább. (Közben beszélgettünk, mert lehet úgy is beszélgetni, hogy közben vezet, mi meg hátul ülünk.)

2-3 körül mi hazaértünk, ő 5-nél később soha nem ért haza. Hétvégén sokat főzött, így maradt hétfőre, keddre. Soha nem is ettünk szendvicset, csak amit a suliba csomagolt. Hétközben is főzött egyszer-kétszer, hétvégén mindig, és sokfélét.

A matekot nekem ő magyarázta el egészében, amit a tanár mondott nem értettem. Mondtam, hogy ezt nem értem, mondta, hogy adjam oda a könyvet, átnézte, megértette, és elmagyarázta.

Nem mondom, hogy erre mindenki képes, én pl. nem lennék. Magzatpózban bőgnék. De azért, mert NEKED nem sikerült, botorság volna azt állítani, hogy SENKI másnak nem sikerülhet.

Büszke vagyok rá, mert a szakmájában nagyon jó, és sokan támaszkodnak rá - ő diktálta mindig, hogy mikor van benn a munkahelyén, és négykor ő megy haza. És mivel értékes munkát végez, igazodnak hozzá.

És büszke vagyok rá, mert nagyon jó háziasszony, mindig rendet tart, és olyanokat főzött, hogy az egyik már felnőtt barátnőm a mai napig emlegeti valami kreációját, amit úgy rakott össze, hogy épp azt találta a hűtőben.

Utolsó, a hozzászólásod elején meg is magyaráztad, hogy mindez miért sikerülhetett neki: ő 5-nél később sosem ért haza. Ma már ezt elég kevesen mondhatják el magukról, sokaknak eleve 5-ig tart a munkaidő, aztán még haza kell menni, a napjainkban kötelező túlórákról meg ugye ne is beszéljünk inkább (jó, tudom, nem mindenki túlórázik, de a túlnyomó többség igen, különben kirúgják). Az én anyámnak is sikerült mindent megoldani, volt ránk ideje stb., de ő meg 3 körül ért haza minden nap. Úgy nekem is menne, sőt, így mindenkinek menne. A dolog akkor kezd bajos lenni, mikor este 7-kor esel haza. Na akkor ülj le tanulni a gyerekkel, mellette főzd a vacsit, rakj rendet, ha kell, akkor moss, vasalj, és 8-kor dugd ágyba az ovist, meg 9-kor a nagyot. Ha szerencséd van, apa is hazaér 7-re és a felét átvállalja, de még akkor is húzós.

Mindezek után meg ja, ahogy előttem is írták, frissítsd föl magad, és várd a férjet mosolyogva az ágyban... Jaaa, hogy aludni is kéne legalább 5-6 órát? Hát igen, így húzós.

Amúgy ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki hétfőtől péntekig teljes állásban, munkahelyen csücsülve dolgozik, az nem tud mással is foglalkozni. Csak azt, hogy nem OLYAN SZINTEN, mint az, aki nem dolgozik, vagy épp rugalmas beosztásban/részmunkaidőben/otthonról dolgozik.

"ő 5-nél később sosem ért haza. Ma már ezt elég kevesen mondhatják el magukról, sokaknak eleve 5-ig tart a munkaidő"

Akkor kikkel van tele a metró? 3-4 óra körül olyan tömeg van, hogy kapaszkodni sem kell, megtart a tömeg. Az utcámban, egy sulival szemben miért van dugó 4-kor, amikor mindenki jön a gyerekéért? Szerintem az az "elég kevesen" nem olyan kevés.

"A dolog akkor kezd bajos lenni, mikor este 7-kor esel haza. Na akkor ülj le tanulni a gyerekkel, mellette főzd a vacsit, rakj rendet, ha kell, akkor moss, vasalj, és 8-kor dugd ágyba az ovist, meg 9-kor a nagyot."

Ha hétkor esel haza - nem tudom, gyerekkel-e vagy anélkül - akkor már kész kellene legyen a lecke, mert van napközi, tanulószoba, vagy otthon is meg lehet oldani, nem mindenki olyan buta, mint én voltam. Előre meg lehet főzni, és egy akkora gyereknek, aki egyedül hazamehet, simán meg lehet tanítani, hogy működik a mosógép, mi is sokszor mostunk és teregettünk a tesómmal.

Akkor is azt vallom, hogy ez nálunk meg volt oldva tökéletesen. Lehet lepontozni, nem elhinni, meg fújni, bizonygatni, hogy anyám szar, csak nehogy a te gyerekednek is azt mondja majd valaki, hogy anyád szarul végzi a dolgát, csak mert nem ül egész nap otthon.

"ő diktálta mindig, hogy mikor van benn a munkahelyén, és négykor ő megy haza"

Itt a titok nyitja, így más is le tudna ülni 5-kor tanulni a gyerekkel. Persze, valakinek sikerül, de nem egyforma az emberek teherbíró képessége, és a külső körülmények sem.

Nem mindegy valaki mennyit ingázik a munkahelyére, hány gyereket rak le reggel különböző helyeket. 50 nm-es panelt takarít vagy két szintes családi házat. Van-e kertje vagy sem (öntözni minimum kell, és a sárgarépa sem kel magától), továbbá, ha hazaindul le tudja-e tenni a munkáját, vagy készülnie kell otthon is különféle szakmai dolgokbó...stb.

Az igaz, hogy könnyen beszél az, aki meg tudta találni azt a munkát, amiben otthon érzi magát, továbbtanult, és alkotni tud igazán valami fontosat. Biztosan nem így gondolnám én sem egy gyártósoron 12 órázva, annál jobb az otthoni takarítás is.

Szóval ez inkább arról szól, hogy aki nem tudja önmagát megvalósítani önmagában (ez pl. a munka, vagy az alkotás), az máshol próbálja. Ehhez viszont már kellenek más emberek is, szóval ők nem saját maguk által értelmezik magukat, hanem egy közösség részeként, kiszolgálójaként, pl. család, háztartás, férj.

Azt hiszem, ez inkább két felfogás. Én igyekszem nem foglalkozni másokkal, de képzett nőként zavar, amikor a sztereotípiák a nőkről. Igaz, hogy én nem vagyok ilyen, de valahogy mégis irritál:) Az mondjuk szerencse, hogy személyesen nem ismerek ilyen embert, így ezen az oldalon nézelődve képzelhetem azt, hogy nem is léteznek.

Érdekes mód egyedül férfiként, viszonylag újként a munka világában (tehát a sz*rt is kihajtják belőlem a ranglétra alján, hogy bizonyítsak és ne rúgjanak ki) főzök mosok takarítok magamra, játszom a gépemen esténként és rohadtul jól elvagyok minden nap. Kertem nincs és ha lenne se túrnám hanem bevetném fűvel. Minek termeljek hajszálvékony silány sárgarépát ha megvehetem a piacon fillérekért a gyönyörű szép gusztusos terméket? Ha ilyen fölösleges dolgokkal tökölnék persze hogy nem lenne időm semmire....

27/F