Miért kell már ezért is megszólni az embert? Miért gondolja mindenki, hogy egy kitartott senki vagyok?

De mi az, hogy nem vitted semmire? VAN munkád, később ugyanúgy visszamehetsz főállásba (gondolom), és dolgozhatsz akármennyit. Szakmailag most itt tartasz, pont. Nem tudom, hány éves vagy, de gondolom azért 35-nél nem sokkal lehetsz több. Azt hiszik, hogy ilyen idősen kell a karriered csúcsán lenni? Hogy később már semmi előmenetelre nem lesz lehetőséged? Az én anyukám pl. ötven elmúlt, és két-három évente elég nagyokat ugrik felfelé szakmai szempontból, és eszébe sem jutott volna harminc éves kora körül bárkinek temetni, azzal, hogy úgysem vitte semmire, hiszen még ott volt előtte egy csomó év.

Neked is ugyanúgy adott a lehetőség, hogy később a munkád területén eredményeket érj el - ha akarsz! Az már szerintem önmagában nagyon jó, hogy nem szakadtál ki teljesen abból a környezetből, ahol dolgozol, jelen vagy, foglalkozol a munkáddal is, de mindezt olyan mértékben, ahogy az neked megfelelő.

Nektek megfelel akkor miért zavar más véleménye? Mindenkinek megfelelni soha nem tudsz.

Mondjuk egyszer szeretném azt az időt is megélni amikor egy apa is megteheti ezt nem csak az anya.

Mikor nem szólnak meg valakit valamiért? Nem lehet mindenkinek megfelelni, úgy is lesz mindig valaki aki csúnya szemmel néz rád akármit csinálsz akárhogy. Valaki így gondolja valaki másképp, és legtöbb esetben nem fogadják el a máskéntet. Ez egoizmus, zt gondolják, hogy nekik joguk van ítélkezni, bírálni, mintha ő lenne a törvény, kb majdhogynem isteni piedesztálja hozzák fel saját egzisztenciájukat. Mint aki megmondja kinek van joga élni s kinek nem, mindezt saját szűk látókör alapján.

Csakhogy akinek tényleg joga lehetne ítélkezni az tudja, hogy hasztalan, s nem visz előre, nem is akar vádaskodni. Az ilyen filozófus buddhistafélék nem véletlenül mondják azt, hogy a fény meg a szeretet a tuti hozzáállás.

Ha belegondolsz, az az ő bajuk, hogy te törődsz a gyerekekkel, nem a tiéd. Akárki mondja azt, hogy jaj, mit szólnak bele, úgy ahogy én is, ők is megtették, hogy beszóltak és megbántottak valakit valamiért amihez semmi közük. Valamilyen szinten te is megtetted. Ne vedd magadra más baját, viszont azt már te tudod, hogy hogyan :)

"Meg az is, hogy elég megalázó dolog, hogy a férjed dolgozik, építi a karrierjét, létrehoz valami újat, míg neked (mert nő vagy) otthon lenni teljesen oké, és mindig ugyanabban a körben maradni. "

Látod, pont az ilyen előítéletek miatt érzik a nők azt, hogy képtelenek annyi helyen teljesíteni, amennyi helyen kellene. Mosás, főzés, takarítás: más megcsinálja ugyanezt munka mellett.

Lehet, de nem pusztán mosásból, főzésből meg takarításból áll a napom. Azt sem írtam, hogy teljesen letettem a karrierről, és kiszolgáltatom magam a férjemnek.

Több éve vagyok itthon, ez alatt a házimunka mellett végigcsináltam két házfelújítást, két OKJ-st tanfolyamot, nyelviskolába jártam, intéztem minden ügyünket, amire a férjemnek nem volt ideje, és ha nagyobbak lesznek a gyerkőcök, én is szeretném elkezdeni építeni a karrieremet. Most a gyerekek az elsők, csak fáj, hogy sokan otthon lébecoló, eltartott nőszemélyként tekintenek rám, de már kezdem lesz.rni. Az idő úgyis engem igazol.