Minden szülő szereti a gyermekét?

Én nagyon szeretem az enyémet, nem is tudnám másképp.

Anyám itt hagyott minket egy másik pasiért, azóta nem jött felénk. Egyszer-kétszer összefutottunk a városban, még a fejét is elfordította. Gondolom akkor Ő nem szeret.

Ja és van ismerősöm, aki most fog szülni, de már alig várja, hogy kipottyanjon a baba és mehessen az anyuka élni az életét, mert nem olyan nemű lesz a gyermek, mint ő akarta. Tehát a kérdésedre válaszolva: biztos van olyan szülő, aki nem szereti a gyermekét!!!

csak keressetek rá youtube-on erre: mónika show gollam, vagy mónika show idegbeteg...

szerintem magáért beszél...

Van. Sajnos én is ilyen helyzetben vagyok. Főleg apám terén.

Persze mindig azt szajkózta, hogy ő szeret engem, meg megad nekem mindent. A megadás egy ideig még döcögősen, de ment. Aztán valahogy "értsem meg..." kezdetű mondatokká avanzsált.

És miből gondolom? Onnan, hogy ha igazán törődött volna velem, akkor foglalkozott volna velem, nem jött volna haza részegen, s kelve arra, hogy épp pofoz engem, miszerint én vagyok mindenért a hibás, s miattam veszekszik anyámmal (5 évesen!!!). Majd mikor vágytam valamire nem kaptam meg, helyette saját magát "kényeztette". És ellenben vele nekem filléres kéréseim voltak.

Soha nem vitt sehova, ha vitt akkor valami ürüggyel vitát csinált, s lehordott mindennek. Aztán mikor letette az alkoholt reméltem, hogy megváltozik, de be kellett látnom, hogy önmagától ilyen.

A mai napig lead mindennek. Soha nem csináltam semmi igazán rosszat. Általánosban közepes tanuló voltam, középsuliban végig jó/jeles. A legtöbb ember megbecsül, megdícsér, ő pedig lehord mindennek, s mindenkinek. Idén végzek a suliban, de ő már azt tervezi, hogy kapok egy hetet, utána mehetek a búsba. Mint ha pályakezdőként ilyen gyorsan, kapcsolatok nélkül tudnék munkát találni. És ezt úgy, hogy kerülöm, napokig nem találkozok vele, mert inkább bezárkózok a szobámba... És így is mindig én vagyok a rossz, a hasznavehetetlen.

Persze 22 évesen már rájöttem, hogy benne van a hiba.