Minden szülő szereti a gyermekét?

Nem. Nagyon sokan vannak akik megbánták hogy szültek, sokak csak a társadalmi elvárások miatt, vagy mert nyagatták őket, mert hát mindenki így csinálja, vagy hogy megfogják a férjük stb. Nagyon sok ilyen van csak ezt nem szokás hangoztatni, ellenben azzal, hogy a gyerek a legjobb dolog a világon és nélküle nem lehetsz boldog és ha nem szereted a gyerekeket (amikor neked nincs) akkor beteg vagy és gonosz is. Ebben az országban még erről nem lehet beszélni, mint ahogy más téren is elmaradott. Más országokban már van olyan oldal ahol olyanok írnak akik megbánták. De olyan is van hogy nem a gyerekkel van a baj, hanem a szülő beteg.

Szerintem ezt észre lehet venni ha ránézel egy családra. Valahol tuti kijön.

Biztosan van ilyen, sajnos. Láthatod abból, hogy különösebben nem érdekli, mi van a gyerekkel (még akkor se, ha mindent megvesz neki, csak hagyja békén), láttam már olyat is, hogy állandóan azt hangoztatta, mennyire szereti a fiát-lányát (ami normális esetben elég visszás érzést kelt), közben meg érzelmileg teljesen elhanyagolta mindkettőt (a fia később rablásban vett részt).

Rengeteg olyan esettel találkoztam, ahol volt szép cirkalmas szóáradat, sok-sok pénzen megvásárolható holmi (játék, mobil, laptop, ruha stb.), ami a jó szülőséget volt hivatott bizonyítani, de a tettek mégis az ellenkezőjéről beszéltek.

Érzi azt az ember ha nem szereti a szülője. Nyomorult egy állapot lehet. Nekem egy barátnőm volt így. A másik két gyereket szerette az anyja, őt nem. Mégis ő ápolja most a három közül a leglelkiismeretesebben. Egész életében ácsingózott a szeretetére, és mohón kapta el a morzsákat, ha jutott neki. Érzelmileg kissé labilis lett. De van egy áldott jó férje. Különben már idegroncs lett volna belőle szerintem.

Az anyja nem volt nekem szimpatikus sosem. Egy világ közepe, uralkodó típusú nő, aki kifelé mézes-mázos, a családját meg leuralja. Tisztaság- és rendmániás.

Azt érzi az ember, ha igazán szeretik. Elsődleges jele, hogy elfogadják. Nyugodtan tudsz gyerekként a szülőd előtt természetesen viselkedni, kellemesen laza vagy ha ott van, örülsz, ha belép. Ezek a jelei ha minden rendben van.

A szülői szeretetet gyerekként tanulja az ember. Akit szerettek, az természetszerűen szereti a saját gyerekeit is. Azok ezt már csecsemőként érzik, és sokkal nyugodtabbak, lojálisabbak a szülőhöz. Ez egy magát erősítő folyamat.

A válasz megismeréséhez "minden szülő"-nek tedd fel a kérdést. Esetleg annak nem muszáj, aki kedves a gyerekéhez, meg annak se, aki épp részegen szétüti a fejét, vagy késsel, baltával kergeti.

Ha egy másik (idegen) embert lehet (meg)szeretni, akkor a saját leszármazottad nyilván. De a szeretet nem egyenlő azzal, hogy mindenre csak dicséret jár.

Szerinted lesz itt olyan szülő, aki azt fogja mondani, hogy "nem, nem szeretem a gyerekem"? Ezt egyik szülő sem vallja be magának, a környezetének pláne nem. Szomorú, de sajnos, vannak olyan szülők, akik nem szeretik a gyereküket. Élő példa a barátnőm apja, aki 2 éve nem látta a lányát, a telefont sem képes felemelni, egy e-mail-t sem hajlandó írni, hiába írt a barátnőm. Pedig egészséges 50-es korú férfi, anyagilag sincs problémája, hogy ne tudná megoldani az utazást. Egyszerűen csak nem érdekli a lánya. Szomorú, hogy ilyen embereknek születik gyermekük, nem olyanoknak, akik vágynak rá és gondos szülők lehetnének.

21/L