Miért hiszi azt sok nő, hogy a feleség csak úgy kisétál a készből, és ő csak úgy beleül majd a helyére a jóba?

Egy másik kérdéssel kapcsolatban jutott eszembe a dolog.. /kérdés/. Saját tapasztalatból indulok ki. A mi történetünk az, hogy mikor összeismerkedtünk, mindketten elmúltunk 30 évesek. Egész addigi életünkben dolgoztunk mint a gép, némi szülői segítséggel ugyan, de meg tudtunk teremteni magunknak egy szerény hátteret. Mikor összeházasodtunk, elgondolkodtunk azon, hogy miért ne szabadulnánk meg a lakásainktól a városban és az értékükön kezdünk egy új életet. El is adtuk az ingatlanokat, és összejött annyi pénz, plusz volt megtakarított pénzünk örökségből is, hogy külvárosban tudtunk venni nagyon olcsó telket, és fel tudtunk építeni egy kis házat, tudtunk venni nagy autót, szépen be tudtuk rendezni az új lakást. Mindkettőnk álma teljesült. Ennek az ismerősök körében híre ment, és hát elkezdtek felbukkanni bizonyos nők a férjem múltjából, aztán az ismerősi körből is páran bepróbálkoztak nála.

Az egyik barátnőm elmesélte, hogy nemrég tanúja volt egy beszélgetésnek, ahol egy csaj arról csacsogott fél ittasan, hogy ő majd lecsapja a kezemről a férjemet, és milyen jó dolga lesz majd mellette.

Nem értem, hogy ezek a libák miért gondolják, hogy csak úgy le lehet csapni valakit, hogy csak úgy szétrombolhatnak egy működő kapcsolatot. Azt meg végképp nem értem, miért hiszik, hogy én csak úgy kisétálok az új házból a gyerekkel a híd alá, ott hagyva nekik mindent, és ők csak úgy beülnek a készbe? Ha össze is vesznénk, akkor is a fele jogilag az enyém. Hogy lehetnek ilyen primitívek? ...és valóban azok, mert próbálkoznak.