Terrorban elunk. Adtok nehany tanacsot?

Kiskoromban 5-6 évig volt anyámnak egy nagyon hülye pasija, aki szó szerint az képzelte, hogy ő a világ közepe, vert engem is, voltak gyerekei, őket is verte, aztán anyámmal is csúnyán veszekedtek és sokszor elfajult a dolog annyira, hogy nem bírtam neézni, inkább leléptem. Ott hagytam őket veszekedni, voltam kb 8 éves. Én minden nap arról álmodtam, hogy megölöm azt a pasit, aztán idővel anyukám is elkezdte utálni, majd egy szép nyári napon, ementünk anyuval nyaralni, 1 hónapra és a pasiját meg véletlenül otthonfelejtettük. Egy hónap mulva hazatértünk, és a pasi nem volt sehol. Volt nagy boldogság, öröm, amit el tudsz képzelni.

Hozzáteszem, hogy anyukám dolgozott, nem keresett sokat, de nagyival és anyuval együtt teljesen jól elvoltunk utána. Később egy fél évre rá anyukám talált másik pasit magának, akivel azóta is együtt van. Később összeköltöztek, én meg nagymamámnál maradtam, jól elvannak azóta is, én már 30 éves vagyok, barátomnál élek, de ők még mindig együtt vannak.

Szóval ha a férfival nem lehet emberi nyelven beszélni, akkor meg kell próbálni kilépni a kapcsolatból.

Anyukád vállalhat takarítást, neten felad híretést, sokat nem fog keresni vele, de ha nincs jobb, az is valami.

Aztán a rokonok is segíthetnek, kölcsönadnak pl.