Miért baj az, ha "csak" egy gyereket akarok?
Szeretnék gyereket, nagyon is, tervezzük a párommal és hamarosan belevágunk. Én egy gyereket szeretnék, nem kell második, nem kell a kistestvér.
A probléma az, hogy a családomban, baráti körben, egyáltalán bárhol, ahol szóba kerül, és beszélgetünk erről a témáról, máris azt kapom, hogy egy gyerek nem elég. (Anyáink szerencsére még nem erősen nyomatják, csak megjegyezték,kifejezték a véleményüket, ezzel nincs is baj, ha ennyiben marad a dolog. De mivel még csak beszélünk róla, és máris ezt kapom, kíváncsi vagyok mi lesz, ha meglesz a gyerek.)
Miért akarják jobban tudni, hogy mennyire vagyok kapacitálva? Miért kellene még 1-2 gyereket szülnöm a már meglévő mellé, ha tudom, hogy nem lenne türelmem velük is foglalkozni? Jobb lenne, ha idegbeteg lennék, üvöltenék, és lenne három gyerekem, mint ha nyugodt vagyok, türelmes, mert van időm és energiám megtenni mindent, amit az egy gyerek érdeke kíván? (Vannak nagyon jó, kedves, türelmes többgyerekes anyukák. Minden tiszteletem az övék, mert én nem olyan lennék. Remélem, nem ikreim lesznek, az lenne a szép riposzt az Univerzumtól. :O )
Miért gondolják mások, hogy beleszólhatnak egyes emberek életébe? Főleg, ha nekik maguknak se volt még tapasztalatuk benne? Vagy ha több gyereket nevelnek, akkor miért hiszik egyesek, hogy csak az a járható út, és márpedig mindenki szüljön orrba-szájba, akkor is, ha nem engedheti meg magának ilyen-olyan okokból? Miért nem lehet elfogadni, hogy valaki csak egy gyereket szeretne? Akiknek egy gyereke van, ti hogy viselitek a kistesós kérdéseket? Egyáltalán, szembesültetek ezzel a viselkedéssel, vagy titeket elkerült?
válasza: válasza:engem is folyamatosan kérdezgetnek és ami ennél is jobban idegesit hogy a lányomtül(4éves)is megkérdezik hogy lessz-e kistestvére én meg aztán magyarázhatom itthon hogy nem lesz.
ha valaki rákérdez simán megmondom neki hogy nem akarok másik gyereket és kész.rövid tömör válasz és kész.
Köszönöm a válaszokat, mindenkinek ment a zöld. :)
Annak, aki azt mondta, a testvér a legjobb dolog: lehet igazad van, de én nem éreztem a hiányát soha. Egyke vagyok. A párom is egyke. Mégis boldog és kiegyensúlyozott emberek lettünk, a párom is, és én is. Nem nyúztuk a szüleinket agyba főbe, mert feltalálták az olyan dolgokat, hogy barátok, unokatesók. Velük nőttem fel, szocializálódtam, és időben, 18 éves korunkban költöztünk el otthonról, párom dolgozni kezdett, én pedig tanultam, aztán a suli elvégzése után összeköltöztünk... nem éltünk otthon évekig a mama hotelben. Persze, örülök, hogy neked olyan jó a testvéreddel a kapcsolatod, és támaszai vagytok egymásnak, ez nagyon szép dolog. De nem fogok csak azért másodikat szülni, hogy legyen kivel játszania a gyereknek.
Amit furcsállok, hogy édesanyáink mégis szorgalmazzák a testvér- dolgot, pedig még az első sincs úton. Ami bosszant, hiszen ők is úgy döntöttek anno, hogy egy gyerek elég nekik, nem akarnak többet, ennyi elég.
Annak, akit megrémiszt a nem kell második hozzáállásom: ha becsúszna, nyilván megtartanám. De mindent megteszek azért majd, hogy ne csússzon be. Tudom, mennyit bírok. Nem arról van szó, hogy ne tudnék 50 gyereket órákra lefoglalni- le tudok, évekig csináltam tapasztalatból mondom, animátor voltam. De sajátnak egyet akarok, mert 0-24-ben elég egy.
De igazatok van, majd nézek üveges szemmel, mint az egyetemen, és bólogatok, aztán úgyis az lesz, amit ketten akarunk a párommal. :D
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!