Az anyósoknak mi a gondjuk a menyeikkel / vejeikkel?

Nagyon egyszerű!

Az anyósok az várják a menyeiktől, hogy a kis aranytökű fiacskájuknak kinyalja a formás seggét. Minimum annyit kell letenni az asztalra, amennyit anyós pajti tett! Elé teszel minden féle finom kaját, odakészíted a sört, végig nézed vele a forma1 / foci meccset, agyba főbe dícséred, szájjal kielégíted, egyszóval nagyon jól kell tartani anyós pajti kicsi fiát!

A másik oldalról:

Az anyósok az várják a vejeiktől, hogy a kis cukormókus pici lányukat a tenyerükön hordják. Minimum annyit kell letenni az asztalra amennyit após pajti. Vegyél virágot a csajnak, furikázd mindenhova, legyél tele zsetonnal (amit persze költsél rá), minden szabadidődet a spinével töltsd, az ágyban ne legyél 3 perces mutatvány.

Legyél családcentrikus, hipp-hopp vedd el a tyúkot, csinálj neki minimum 2 gyereket. Legyél velük (akár a munka kárára is), és közben mindent teremts elő...

Nagyjából ennyi! :)

Anyámnak minden gondja volt a párjaimmal. Túl bárgyú, túl szegény, miért nincs munkája, kocsija, lakása, ez egy hülye, ez lusta, ebből nem lesz semmi(nem volt ennyi pasim, többfélével szidta ugyanazt az embert). Mindezt úgy, hogy van, akit nem is látott soha. Már én sem beszélek anyámmal 2 éve, de ennek persze más az oka és igazából neki soha senki nem volt elég jó. Na nem mert az egyetlen pici lányát féltette, hanem mindig remélt valamit, pénzt, taxiszolgálatot, 24 órás készenlétet és nehezen taxizik neki a párom, ha nincs kocsija...

Apukám mind a 2 komoly kapcsolatommal jól kijött ill kijön, sosem volt az a "baltával megyek az udvarlónak" típus. Ő békés, elfogadó, nyitott ember.

A mostani anyósjelöltem egy erős, határozott nő, aki mindenről tudja hogyan kell, de azon kívül, hogy rémesen hosszan ad felesleges tanácsokat utána nem szól bele. Meg én hasonlítok rá, szóval szeretem a rendet, mindig van friss kaja, tudok főzni, vasalok a páromra, inkább megfogom a munkát semmint otthagyom, igényes vagyok, az értékrendünk, gondolkodásunk is hasonló. Én ilyen vagyok és gondolom ezért nincs konfliktus. Ha nem ilyen lennék biztosan nem kedvelne, könnyen lehetne ez így is, szerencsém van. Pedig elég tyúkanyó típus, 24 évesek vagyunk, de úgy kezel minket, mint gyerekeket, ha náluk vagyunk, egyébként nemigen zaklat vagy hívogat.

Azt hiszem vagy azok az anyósok utálkoznak, akik tipikusan kihasználják a gyerekeiket, pl anyám meg azok, akik úgy érzik a gyerekük nem azt kapja, amit megérdemel, legyen az valós vagy vélt dolog.

Miért csak apósok és anyósok válaszait várod? Éppen azok nem fognak neked őszintév válaszolni, akik problmémásak.

Az a legnagyobb bajuk, hogy a menyük/vejük puszta léte folyton emlékezteti őket arra, hogy ők már egy sorral hátrébb vannak - ott kéne lenniük, ha elengedték volna a gyereküket és hagyták volna felnőni -, és hamarosan jön a kérlelhetetlen öregedés és a halál.

Sok ember képzeli azt magáról - becsapva önmagát és másokat is -, hogy amíg a gyereke kicsi, addig ő nem halhat meg, addig dolga van, addig ő fontos.

Ezért aztán amíg a gyereke kicsi, akkor is meghalhat, de ha a gyereke felnőtt, akkor ennek a valószínűsége még nagyobb lesz. Ezért próbálja meg a gyerekét kisgyerekként kezelni.

A másik ok: a színtiszta önzés és a birtoklás, amit sajnos nagyon sokan összemosnak és összekevernek a szeretettel, szerelemmel. Nem engedi leválni a gyerekét, és folyton beleszól mindenbe, mindent jobban tud - holott tud a fenét! Csak régebb óta él a Földön, de nem biztos, hogy okosabb, mint a gyereke, vagy a sok éve látott-tapasztalt dolgokat képes volt integrálni a személyiségébe. Értsd: hiába él 65 évet, ha vak és süket a világ dolgaira, ha 20 éves kora óta képtelen változni, ha minden úgy jó, ahogyan anyuka és apuka tanította neki.

17-es válaszoló egy nagyon-nagyon jó választ adott, amivel szinte be is lehetne fejezni a témát.

Azért szinte, mert biztosan lehetne még ezt magyarázni, vagy másnak lenne kiegészítésképp valami véleménye, de szerintem korrektül leírta!

Ezek azért igazak és azért értek velük egyet, mert a saját szememmel látom, hogy ez történik köztem és anyós közt is. Illetve a fiát abszolút így kezeli.

Megvannak a mostani rutinok is (ami példaértékű, hogy a fiát ennyire tudja szeretni, de megfolytja olykor a szeretetével és már a Párom is rászól, hogy SOK ebből).

Pl: arcdögönnyözés, szoros gügyögös ölelés.. az unokaöcsémnek csináltam ilyeneket, amikor pár hónapos/éves volt.. nem azt mondom, hogy ezt ki kell iktatni, de borzalmas Páromat látni, ahogy már "szenved" ezektől.