Az anyósoknak mi a gondjuk a menyeikkel / vejeikkel?

Nem vagyok egyik se, és azt ne is várd, hogy anyósoktól apósoktól őszinte és objektív választ kapsz.

Olvasd el Csernustól a nőt, a férfit, és a ki nevel e végént... Én rengeteg dologra ráébredtem ezekből.

Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom, de a barátnőimet mindig nyírta valahogy... nem durván, csak szépen lightosan. A Könyvekből sokat megtudtam, sok minden tisztább lett... Érdekes, hogy mi hogyan alakul ki...

F/28

Após vagyok

Féltékenység

Rivalizálás

Szívesen... tényleg érdemes :)

Persze az előttem szóló apósnak igaza van, de az is nagyon érdekes, hogy ennek mi a gyökere... mert ugye nem a szeretet. És azért érdemes megtudni, mert az ember önkénytelenül elkövetheti ugyanezt a hibát.

Ami érdekes dolog, hogy az úgynevezett anyatigrisek, akik nevelik a mama kedvence fiúkat, és nyírják a menyjelölteket, nos a legtöbbjük elszúrta az életét. Nem vitték semmire, nem volt sikerélmény stb. Szültek egy gyereket, és az lett az ő főművük, életük értelme... na már most a menyecske felbukkanásával tudat alatt belép az, hogy ha "elveszítem" a fiamat, nem lesz értelme az életemnek! Mi lesz velem? És hasonló önző mondatok... Aztán ha mégis lesz egy menyecske, akkor anyuci el kezd követelni magának unokát... Mikor lesz már unokám??? Megint csak az önzés... mert akkor megint lehet kit pesztrálni, és úgy érezheti, hogy van értelme az életének...

Az én anyósom szerint túl fiatal vagyok,és mivel ő felnevelt 2 gyereket mindent jobban tud és ezért én irányításra szorulok(amit ő nyíltan nekem meg is mondott).Arról nem is beszélve,hogy mivel ő az idősebb,nekem kötelességem megfogadni a tanácsait legyen szó főzésről,takarításról,gyereknevelésről.Hát persze...A fia végett nem haragszik,hogy "elvettem" tőle,mert ő már nyugodtan szeretne élni,és amíg a párom ott volt ezt állítólag nem tehette meg.Persze minden héten 5x megjelenik bejelentés nélkül(amit már nagyon utálok),és hát persze nekem "kötelességem" őt mosolyogva fogadni,mert csak az unokáját akarja látni.Az unoka látogatás még oké,de 5 perc után már a bútorokat tologatja és neki áll alattuk takarítani,mert ő csak "segít",de vagy 100x lett megkérve,hogy ne tegye mert felsérti a padlót.De csak vihorászik rajta :S Na meg még egyéb dolgok.De ebben a legrosszabb az,hogy mindig elmondom neki,hogy ezzel engem nagyon megbánt.

Apósommal nincs "sok" probléma. Ő csak részegen bu-nkó.Akkor mindenféle k@rva vagyok meg egyebek.A házunkat mindig megszólja,hogy ő másképp csinálta volna és,hogy ez meg ez sz@r.(hozzá teszem rajta kívül mindenki dicséri, mert az anyukám dekoratőr és sokat segített,hogy ízléses legyen)Ja és mindig elmondja,hogy sokat változtam,de még nagyon sokat kell a férjemnek! változtatni rajtam,hogy jó legyek.!!!??? Na már most én nem változtam semmit,a párommal és a gyermekemmel boldogan élünk,azt csinálom mint minden anyuka és feleség:főzök,mosok,takarítok,gyereket nevelek és szerető feleség vagyok :) De persze a családja megőrjít sajnos most már mindegyikőnket,szóval a családomat!

Elnézést,hogy ilyen hosszúra sikeredett,de az utóbbi időben nagyon elvagyok szomorodva ez végett :( Üdv

"Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom, de a barátnőimet mindig nyírta valahogy... nem durván, csak szépen lightosan."

ezen nagyon jót röhögtem, jó látni ez az "anyós fia" szemszögéből is.

most el kezdtek érdekelni a fent említett könyvek

21:30-as, amit leírt tipikus eset és tényleg nehéz így együtt élni, állandó konfliktusokban.

hogy nem tetszik neki a ház, pedig Anyukád ért hozzá, abban az van, hogy féltékeny Anyóstársára, hogy ő biztos jobb nagymama, ilyesmik. ő akar lenni a jobb, ez egy verseny a részéről.

az én Anyósom nem is ismeri igazán Anyukámat, de ha szóba kerül, egyszerűen érzem a hanglejtésén, hogy nem szimpatikus neki. nem tudhatom be másnak, mint, hogy féltékeny rá. hiszen okot nem adott rá.

szóval ilyenek vannak, kimondatlan feszültségek.szóval nehéz