18 vagyok de ugy kezelnek mint egy 5 évest. Mit tegyek?

Próbáld meg, ne hagyd magad! Kérd ki magadnak az ilyen korlátokat! Ha otthon feszültség van, ne rajtad töltsék ki. Gondolom függsz tőlük anyagilag. A szobafogságot meg nem betartani.Uralkodnak rajtad mert megtehetik

Lazadj.En is azt csinaltam, bar en 15 evesen kezdtem, es harom ev alatt elertem azt, hogy teljesen azt csinaltam, amit akartam.Az igaz, hogy en elmentem dolgozni is, es eltartottam sajat magam, sajat alberletet kerestem, stb.A suli mondjuk abbamaradt, de most 23 eves vagyok, es szeretnek egyetemre menni, sztem meg nem kestem le semmirol.Igaz, hogy csinaltam jo par hulyeseget, meg elkovettem par dolgot, amit nem kellett volna, de nagyon sok mindent meg is tanultam a sajat karomon, es buszke vagyok ra, hogy lany letemre ennyi idosen a jeg hatan is megelek, es nincs szuksegem senki segitsegere.Az en anyukam is nagyon nagyon szigoru volt, en meg egy nagyon gazos tini, ugyhogy voltak olyan haboruk meg pofozkodasok, hogy hajjajj...az a baj, h egy szulot nem tudsz leszoktatni arrol a dolgokrol, amiket irtal, csak akkor, hogyha drasztikusan cselekszel.En peldaul a tiltas ellenere elmentem ugyanugy, kikapcsoltam a telefont, ha hivogattak stb.Persze meg lett ezeknek a dolgoknak is a bojtje, de vegul csak kiharcoltam a szabadsagot, es anya is megertette, hogy vagy o is enged, vagy nem lat honapokig...:-S Ja, es az egyik legjobb baratnom mat vagy 35 eves, es meg mindig az anyja uralkodik felette, mert hagyja magat.(pl nem mehet sehova stb.)

De ha nem bírsz velük szembeszállni (én is ilyen vagyok, van akinek ez nehéz, na) akkor még mindig a fősulit tudom javasolni, mert a dolgok javulnak, és mégis maguktól, nem úgy hogy kijelented, h a süni mától itt lakik. (első)

Hát, nem irigyellek. Nekem is ez volt nagyon sokáig. Majd jött az egyetem és puff. Minden megváltozott. Valahogy kompromisszumot kell velük kötni. Tudom,hogy rohadt nehéz.:/ A szüleid nem akarják belátni, hogy már felnőtt vagy. Az,hogy féltenek egy buta duma. Persze féltenek attól,hogy bajod esik, de ezt úgy értsd, hogy attól tartanak,ha kiszakadsz a családból már nem fogsz hozzájuk fordulni a gondjaiddal, meg úgy általában. Nálunk ez volt. Én úgy oldottam meg, hogy elmondtam anyumnak, hogy nagyon rosszul esik,hogy nem bízik meg bennem. Ha elmész valahova, mond meg nekik, hogy nem kell,hogy elvigyenek/kísérjenek. Szólj oda telefonon,hogy itt vagyok, jól vagyok, megérkeztem. Majd ha mész vissza, akkor is jelentkezz le, hogy igen, most indulok. Szabj nekik korlátokat, hogy ha ők ezt fogják csinálni, akkor cserébe te is teszel valamit. Remélem érted,hogy mire gondolok. Elmondhatod nekik azt is, ha így tiltanak meg nem engednek el sehova,akkor azzal azt fogják elérni, hogyha elmész egyetemre, totál elszabadulsz. Én sajnos így jártam. 1 hónapon keresztül buliztam, ittam. Akkor tudtam kiélni magam. Majd rájöttem,hogy ez nem megoldás. Ha ennyire szigorúak még most is, akkor a saját nevelésükben nem biztosak. Ne engedd,hogy erőszakkal magukhoz láncoljanak. Egy szülőnek az lenne a feladata,hogy a gyerekét terelgesse, mutasson neki utat, nem az,hogy lekorlátozza. Ezzel tönkretehetik az életed. Nem tudsz majd rendesen szocializálódni, nem kerülsz majd fontos életszituációkba, kevés lesz a tapasztalatod. Én nagyon megszenvedtem itt Pesten a beilleszkedést.:/ Minél jobban tiltanak vmitől, annál jobban vágysz majd rá. Mond meg azt is,hogy egy felelősségteljes ember vagy, hiszen gondolom úgy neveltek, nem fogsz hülyeséget csinálni, de egy kicsit engedjék,hogy járd a saját utad. Ha lekorlátoznak, nem fogsz feléjük fordulni a problémáiddal. Ezt szerintem meg nem szeretnék.

érdekes hogy neted/géped van

Esetleg egy nagynéni, nagybácsi, nagymama, magyapa, akiknek elmondod mi a baj esetleg tudnának hatni a szüleidre, hogy lazábbra engedjék a gyeplőt.