Nők, akiknek a férje/párja sokat dolgozik, hogy bírjátok a "magányt"?

"De mást nem tudunk,én még igen,sokkal kevesebb pénzért,de a páromnak nicnsen más végzettsége,nem ért máshoz."

Akkor te dolgozz mást. Nem éri meg egy kicsit kevesebb fizetés, de normálisabb családi élet?

Mondjuk nehéz úgy segíteni, ha mindent csípőből elutasítasz :)

Nézd, ha nem akartok semmit sem változtatni, akkor az alábbi lehetőségek vannak:

1. Így megy tovább, megszokjátok, és így éltek egymás mellett (nem feltétlenül boldogan, mert most sem vagy az)

2. Így megy tovább, és nem szokjátok meg, elváltok.

Heteket, pár hónapot át lehet így vészelni a kapcsolat megromlása, ellaposodása nélkül. De többet nem.

Készülj fel erre.

Nem kell rögtön abban gondolkozni, hogy az egész munkáját eldobja és csináljon olyat, amihez nem ért. Ha neked fixen hétvégén van szabadnapod, akkor azt tuti együtt tudjátok tölteni. És ha csak 8 órát dolgozol, akkor utána van még szabadidő.

Én azt szoktam csinálni, hogy ha hétköznap akarunk együtt tölteni némi időt, akkor aznap csak fél napot dolgozom, a hét többi napján pedig (amikor úgyis csak egyedül nézném a négy falat itthon) egy-egy órát túlórázom. A fél nap ugye azt jelenti, hogy délben eljöhetek, de olyan is volt már, hogy aznap is bementem egy órával hamarabb, és csak tizenegyig dolgoztam. Az ilyen napokon ő délelőtt megfőz, együtt ebédelünk, és a délutánunk szabad.

Persze amikor munkát kerestem, fontos szempont volt, hogy a főnök engedje, hogy így csúsztatgassam az óráim. De lehet ilyet találni :)

nem vagyok depressziv, de azert nekem is beleszur a szivembe, mikor az 5. strandos kepet latom, 2 eve nyaron voltam utoljan :/

detto akkor melozok, mikor mas szabad, mikor otthon vagyok meg soha senki...