Mit tegyek ha senki sem támogat lelkileg, hanem mindenki csak bánt?

Karácsony előtt volt egy abortuszom. 2 éve vagyunk a barátommal, gyógyszer mellett lettem terhes. (másfél éve szedem). 19 évesen nem akartam megtartani, hisz mire föl?! Szóval, a szüleim mondták, vetessem el. Egyetértettem velük. Hisz a főiskola mellett nem tudnék annyit keresni (pláne nem kisbaba mellett), hogy az ő költségeit fedezzem. Szóval, 22.-én megvolt az abortusz. A Karácsonyom szörnyű volt, bár a kedvesem velem volt, próbált vigasztalni. Ma indult vissza, mivel külföldön dolgozik. 2 hetente jár haza, szerencsére az ünnepekre itthon volt. A szüleim úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. (Kértem, hogy ők és a barátom felesben fizessék ki az abortuszt, nem ők egy fillért se fizetnek ki.) A nővérem (havi talán 2x találkozunk) szerint egy qva vagyok. A nagyszüleim nem is tudnak róla, és a barátaim közül is csak ketten tudják. Nem akartam, hogy sajnáljanak, vagy menjen rólam a pletyka, így az iskolában sem tudja senki. Holnap oda is kell mennem, de lelkileg nem vagyok rá felkészülve. Sírok, ki vagyok borulva. Úgy érzem, embert öltem, nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel.

Köszönöm, hogy elolvastad. Picit jobb, hogy kiírhattam magamból. 19L