Milyen erzes volt, amikor a paroddal, ferjeddel uj eletet kezdtetek?

Haha, nekem nagyon jó volt. Én 21 voltam, ő 25. Albérletbe költöztünk először. Soha nem aludt el életében előtte, de aznap reggel igen, a főnöke hívta, hogy baj van-e, hogy késik... Szegény, lóhalálában ment dolgozni, ahol nem volt baj, de halálba szívatták, hogy na, az éjszaka nagy ünneplés lehetett, hogy nem tudott felkelni reggel, pedig nem volt. :D

Hónapokig tolódott a költözés időpontja, mi startra készek voltunk, de a lakásban laktak, és akkor költöztek ki,ha az ő házuk kész lett... Az meg csak nem akart kész lenni. Azt hittük, kútba esik a költözés.

Imádtam háztartást vezetni minden nehézségek ellenére is, otthon a fenekem is ki volt nyalva, az albérletben kellett rájönnöm, hogy a tányér, amit este otthagytam, csodával határos módon nem sétál el onnan reggelre sem. De nagyon szépen belejöttem, rendes feleség lettem.

Összesen a hetedik helyen lakunk együtt, ebből öt lakás külföldön volt. Minden költözést élményként éltem meg (és jó élményként), én szerettem dobozolni, tervezgetni, beköltözni. Külföldön egyre jobb és jobb lakásba költöztünk, így az külön jó volt, hogy tudtam, jobbra váltunk. Nagyon vágyom most is egy költözésre, de semmi konkrét.

Mi 5 év után költöztünk össze, már nagyon vártuk. Igaz, nagyon semmi nem változott, a hétvégéket együtt töltöttük előtte is.

Jól kijövünk, ez lett az otthonunk :)