Most ezzel mit kezdjek?

Én semmiképpen sem maradnék. Apukádhoz nem mehetsz, esetleg nővéredhez? Hiszen ők tudják, hogy kivel élsz, biztosan segítenének rajtad.

lehet hogy kellene anyukádnak egy szakorvos... sz@rdarab a budi mellett?? ááá..és takaríts utána... nagyon sajnálom és együtt érzek veled. ha valaki ennyire elhanyagolja magát, az depresszió következménye is lehet. üljetek le és beszélgessetek, legalább egy kísérletet tegyél, hátha rá bírod venni arra hogy összekanalazza magát. ez sem a te feladatod lenne, de utána takarítani sem..legalább ha elérhetnéd, hogy el bírja látni magát (mert most erre is képtelen) nem neked kéne a mocskot takarítani. beszélgessetek, legyél vele türelmes, de állítsd szembe a tényekkel, beteges ahogyan él, és neked kell elszenvedni. pszichiátert neki, neked pedig kollégium vagy barátoddal közös albérlet..?

Te magad megváltoztatni nem tudod, őneki saját magának kell rájönnie, hogy nem jó ahogy van... Próbálj vele sokat beszélgetni, közelebb kerülni hozzá, szeretni, és előbb-utóbb meghozzá gyümölcsét a szereteted. Nem fog egyik napról a másik napra menni, nagy munka áll előtted, de akarnod kell és sikerülni fog. Márpedig sikerülni fog. Nagyon okos lány vagy, és le a kalappal, hogy ennyi idősen így gondolkodsz.