Hogy dolgoztad föl, hogy szakítottak veled? Mi volt a legdurvább?

Engem két éve az akkori szerelmem úgy hagyott el ...na ehez hozzá tartozik hogy ő színész.)9 hónapja jártunk együtt amikor kiderül hogy az ország másik felébe megy el....na nem is ezzel volt a baj hanem hogy másfél hónapja aláírt és csak nekem felejtett erről mesélni.Aztán egy megyei lapból tudtam meg hogy a párom két évadra aláírt 500 km-el arrébb...Ráadásul kávé volt a kezemben így az aznapi ruhámnak lőttek:)... Na az volt a nem mindegy...Borzalmas volt..Pdig tudtam hogy szeret.És ami a legdurvább még most is...tudom érzem ,látom amikor találkozunk..de bennem meg volt annyi dac,büszkeség,hogy csakazért se mentem el vele..Mondjuk akkor már elég jól ment a rendezvényszervező irodám de biztos ott is ment volna.

Talán bánom talán nem.Azóta van egy pasim fele annyira sem szeretem és ráadásul csalom is.És nincs nap hogy ne gondolnék rá--

Velem 6 hónapja szakított a barátom, 1.5 év után. Ebből 1 évet együtt is laktunk, mert itt talált munkát a mi városunkban. Aztán hazaköltözött mert a családja elég sok pénzt örökölt, vállalkozni kezdtek. Én sokat voltam náluk, utaztam miatta rengeteget kb 3 hónapig. Aztán bekattant a pénztől. Ő még élni akar, stb stb...

Szakított velem, én hazajöttem. pár nappal később elhozta kocsival a cuccaim, és elvitte az övét. De akkor még nem haza - vidékre - ment, hanem főiskolás barátaival találkozni. Még aznap éjjel 1kor visszajött, hogy nem tud nélkülem élni, és rájött, hogy szeret. Kibékültünk. Másnap reggel felhívta az anyját, már akkor sejtettem,hogy nem stimmel valami. A telefonban mondta neki, hogy szeret engem, mégis megpróbáljuk újra... aztán nehezen, de elindult haza vidékre. Én itthon maradtam mert vizsgáznom kellett. Mikor hazaért, még felhívott, hogy minden OK, szeret, stb.

Este nem keresett, felhívtam és a hangján hallottam, hogy baj van. A csalája nem örült neki, hogy mégis visszajött hozzám, elbizonytalanították, így telefonon szakított velem. A pénzt választotta... félt, hogy esetleg elesik az anyagi támogatástól ha engem választ.

A maradék cuccaiért a hugát küldte el, mert nem mert a szemem elé állni.

Hát, röviden ennyi. Egyébként a szülei mindig nagyon szerettek engem, nem volt velük gondom, mindenben segítettem nekik... sok ismerősüknek úgy mutattak be, mint a "meny jelöltjük"... szóval érti a fene...

Még mindig nem sikerült ezen túltennem magam :(

23/L

Az túlzás, hogy szakítás....De:

Tavaly ideköltözött egy lány a lakótelepre, és szinte első látásra belezúgtam. De már-már kórosan.

Volt olyan hogy 3 órán keresztül álltam az ablakba várva, hogy mikor jön.

szóval én fülig beleestem... Később dumáltunk, meg minden, és elmentem a táncpróbájára..(ő hívott, de minek???!!!)

megnéztem stb stb...végén mondom hazavihatlek, kocsival voltam.

Hát azt mondja nem tudom mit szólna a fiúja.

(és ekkor egy világ dőlt bennem össze, r*hadt ciki volt.)

akkor elmentem, de pár hét mulva megtudtam hogy 13 éves a pasija (!!!!!) (mer az má pasi???, kis p*cs)

Am a csaj 15 volt, én meg 18...

Szóval ez g*cirosszul esett...és kb fél év volt mire kihevertem (ő volt az a csaj, akibe tényleg belezúgtam, a előtte csak futó kalandok voltak)

Azért ha azt nézed, hogy egy beégés/visszautasítás miatt fél év :S :S

Még tavaly januárban jártam összejöttem egy csajjal, akit igazából sokáig fűztem, nem is tudom, nem éreztem, hogy szerelem első látásra, de tudtam, hogy meg kell szerezem - nem szexuális értelemben. Találkoztunk, smároltunk, összejöttünk. Rá két napra írt nekem, hogy inkább mégse kellene. Annyi volt az indok, hogy túl zűrös most az élete. Teljesen ki voltam borulva, talán az volt a legrosszabb, hogy nem kaptam konkrét választ. Alig ettem állandóan rá gondoltam pedig csak párnapot jártunk, de előtte már régebb óta ismertem. Mikor túltettem volna magam rajta - most nyáron- találkozni akart velem, ő akkor töltötte be a 18-at nagy családi balhé közepette (az apja alkoholista volt), megsajnáltam találkoztunk. Megcsókolt és megint összejöttünk. De bennem a téli esemény akkora nyomot, hagyott hogy már nem tudtam ugyan úgy nézni rá. Egy hét után szakítottam vele, ő a mai napig nem tudta feldolgozni tudomásom szerint...

F/18

Mi tavaly karácsonykor döntöttünk úgy a barátommal, hogy lehet kicsit pihentetni kéne a dolgot. 7 hónapig voltunk együtt, ebből sajnos a nyáron 5 hetet külön kellett töltenünk. Mindketten dolgoztunk, ő itthon (Balcsin), én külföldön, így telefonon sem tudtunk annyira beszélni. Amikor hazaértem éreztem hogy valami nincs rendben, de megesküdött rá, hogy minden ugyan olyan jó mint előtte volt, és nem csinált semmit a külön töltött idő alatt. Szépen lassan túltettem magam a hülye megérzéseimen...

Eljött a december... amikor is kaptam a hírt, hogy dédimamám meghalt. Kicsit elment az életkedvem, pár napig nem nagyon beszéltünk. Tudta hogy mi történt, és azt is tudta, hogy nincs túl sok kedvem senkihez és semmihez, látszólag el is fogadta. Úgy egy hét múlva beszéltünk msn-en, amikor megkértem hogy találkozzunk, végül a beszélgetés egy békés szakításba torkollot egészen addig, amíg a végére búcsúajándéknak hozzátette, hogy "nem is baj hogy vége, már úgy is találtam mást, és kezdtem félni, hogy újra megcsallak"... Ezután két dologtól borult el az agyam... Már most van új nője, és arra várt, hogy én mondjam ki hogy vége?? Megcsal ÚJRA?? Amikor visszakérdeztem, akkor elmondta, hogy a nyári munka alatt hányszor, hány lánnyal csalt meg, és ezt teljesen természetesnek érezte, ha már szakítunk neki hagy legyen tiszta a lelkiismerete. Emellett még táplálta bennem a dolgot, hogy egyszer hónapok múlva újrakezdhetnénk... Megkértem hogy találkozzunk, és ezt az egészet mondja a szemembe, ne csak msn-en legyen nagy a szája. Erre az volt a válasza, hogy mindent elmondott, amit akart, már nincs miért találkoznunk. Egy év telt el, de még mindig nem tudtam túltenni magamat rajta. Nem a szerelmen, azon már abban a pillanatban túl voltam, ahogy elmondta ezeket a dolgokat. Egyszerűen csak annyira megsértett, hogy a mai napig tiszta szívemből gyűlölöm, és képtelen vagyok megbocsátani neki. Tegyük hozzá, közös ismerősök beszámolói alapján, nem is érti miért akadtam ki, és neki miét kéne bocsánatot kérnie... Elmondhatatlan mekkorát csalódtam benne, és magamban is, hogy ennyire félre ismertem valakit.

Azóta már mással vagyok, akit nagyon szeretek, és tisztelek, de ezt a sértettséget még mindig nem sikerült lenyelnem, sokkal jobb lett volna, ha kiadhattam volna a haragomat még akkor neki... 19/L