Hogy szakadjak el a szüleimtől?
19 éves lány vagyok. A szüleimmel mindig is tökéletes volt a viszonyunk, legalább annyira barátság, mint szülő-gyerek kapcsolat. Soha életemben nem töltöttem két hétnél többet nélkülük. Szeptemberben, mikor felköltöztem Pestre az egyetem miatt, sokat sírtam, és végül is januárban haza is költöztem, mert nagyon hiányoztak. Biztos vagyok benne, hogy ez valamilyen szinten nem normális dolog... Most ki fogok menni Angliába, elvileg 4 hónapra, de lehet, tovább. Nagyon várom, kedvenc országom, imádom azt a helyet, de már most tudom, hogy kegyetlenül fognak hiányozni, és sokat fogok sírni. Hogy szakadjak el tőlük? Hiszen előbb-utóbb el kell kezdenem a saját, önálló életem, nem lehetek velük még 40 évesen is... Talán ez most egy jó alkalom. Hogyan tudom ezt végigcsinálni? :(
Köszönöm!
Nem tudsz mást csinálni, mint hogy tűrsz. Ugyanez volt velem is, felköltöztem Pestre, és hülyén hangzik, de 19 évesen konkrétan sírtam az anyukám után.
Annyi a különbség, hogy az én szüleim nem azok a fajták, akik megengedik, hogy hazaköltözzek, csak mert "meggondoltam" magam. Miattuk én is olyan vagyok, hogy ha valamit elkezdtem, és látom a célt, akkor inkább szenvedek, de végigviszem
Ennek köszönhetően végül szépen kialakult a baráti köröm, az életem, megtaláltam a párom, és megtanultam nélkülük élni. Szóval tulajdonképpen engem a szüleim választottak le.:)
Muszáj lesz tűrnöd, mert nem ülhetsz örökké anyud szoknyájának a szélén. Bennem is (pedig 5 éve külön élek) még mindig van egy kicsi természetellenes ragaszkodás. Pl. ha hazautazom, a bőgés szélén állok, amikor visszaindulok. Pedig vár otthon a férjem, akit mindennél jobban szeretek.
Sajnos szerintem ilyen esetben iszonyat erős akarat kell, hogy elszakadj. Ismerkedj, bulizz, szeresd meg az új otthonod. Ennyit tudok tanácsolni.
Köszönöm :)
Az a baj, hogy ők sem könnyítik meg a helyzetem, ragaszkodnak hozzám, lévén egyedüli gyerek vagyok. Nem korlátoznak semmiben, hagynak szabadon élni, nem telepednek rám, de szeretnek maguk mellett tudni. Mikor felköltöztem Pestre, és otthagytak az albérletben, akkor is sírtak, és mikor mondtam, hogy hazaköltözöm, tárt karokkal vártak, egy percig nem gondoltak olyanra, hogy ne jöjjek vissza, mert máskor is ilyen rossz lesz az elszakadás. Azt is tudom, hogy most a repülőtéren is zokogás lesz a vége, meg a későbbi életem folyamán is, ha végre sikerül kirepülnöm a fészekből végérvényesen. Szóval akkor tűrni és tűrni, majd megszokom...
Megkérdezhetem miért mész ki Angliába?Dolgozni esetleg/v tanulni?
Szerintem ha jó környezetben vagy,akkor majd könnyebben túléled a szüleid hiányát....Ne aggódj,most vagy fiatal.
Hú hát akkor pláne ne aggódj azon, hogy honvágyad lesz.London 2,5óra repülővel :)
Szerintem nagyon rendesek a szüleid, hogy 19 évesen támogatják a kiutazásod és a kalandvágyad is.Pláne, hogy dolgozni is fogsz :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!