Őszintén: ti is önzőnek gondoltok minket?

Ez a korkülönbséges dolog hülyeség. Lehet valakinek bejön, lehet valakinek meg nem. Nálunk apuéknál 1 év volt köztük, sose voltak jó testvérek, annyira, hogy a bátyja a halálos ágyán nem látogatta meg édesapámat. Húgom és köztem 4 év van, így felnőttként már elvagyunk, néha beszélgetünk, de iszonyat hamar összeveszünk és amíg együtt laktunk otthon utáltuk egymást. Öcsémmel 12 év különbség van, vele jóban vagyok, húgommal meg nagyon jó a viszonyuk. De ők sokáig egy szobában is laktak, amikor mi laktunk húgommal állandóan csak veszekedtünk. Én magamnak való gyerek voltam. Húgom meg infantilis így könnyebben kijött a sokkal fiatalabb öcsénkkel. Tehát ahogy valaki írta teljesen gyerekfüggő a kialakuló viszony illetve szülői ráhatásnak is lehet szerepe. Én állandóan megkaptam, hogy mivel én vagyok a nagyobb mutassak példát. Illetve ha összevesztünk leginkább én kaptam érte.

A ti döntésetek mikor vagytok kész egy következő gyerekre nem a rokonság, ismerősi köré. Ez ugyanolyan, mint mikor jöjjön az első gyerek kérdése. Senkinek semmi köze hozzá.

Ez nem önzőség. Semmi köze ehhez. Csak kifogásokat kerestek, akik beleszóltak a dolgaitokba.

Ahhoz, hogy a testvérek jó viszonyban legyenek egymással, az a nevelés kérdése, szerintem.