Szülők, mit gondoltok őszintén a modern mesékről, rajzfilmekről?

Nekem nincs gyerekem, de elkeserítőnek tartom azt, hogy manapság milyen "mesék" vannak.

Alapvetően liberális vagyok, a gyerekeimet is így nevelném, ergo csak úgy nem nagyon tiltanám őket semmitől (persze normális határokon belül.)

Pl. én X-Aktákon nőttem fel, kb. 8 éves korom óta néztem, és semmi bajom nem lett, nem is féltem. :) Így nyilván ilyesmit az én gyerekeimnek is megengednék.

De! A mostani "mesék" nagy részét kb. előbb tiltanám nekik, mint például tényleg egy X-Aktákat, vagy ilyesmit. Kizárt, hogy a gyerekeim animéket néznének, vagy hasonló borzadályokat.

Hupikék törpikék, Pumukli, Micimackó, Disney mesék, stb. természetesen bármikor jöhetnek.

Miért lepődtél meg? A Bogyó és Babóca egy nagyon bugyuta mese,ronda rajzok,semmit mondó történetek, a könyvben talán az egyetlen pozitívum,hogy színes.Egy darab könyvet nem vettem meg a fiamnak és nem vagyok hajlandó neki egy ilyen mesét berakni.Ennél vannak értelmesebb mesék,amikben a rajzok is szépek a történeteknek is van értelme,történik benne valami,ami mozgatja a gyerek fantáziáját.Látott már ilyen mesét mert anyósom vigyázott rá és berakott egyet,hát nem kötötte le a fiam szerencsére.

Ezen kívül a mai modern meséknél vannak olyanok amik még egy 6 évesnek sem valók.Szerintem logikusan kell az elején válogatni mit nézzen,aztán utána úgyis eldönti Ő.

Fiam sok mesét szeret Nils Holgersson,Disney,mesék,Lolka Bolka,Pom-Pom,Vizipók,Ho-ho horgász,Süsü stb.

Szerintem igenis fontos minden szemetet és bugyuta vackot ne nézzen meg kiskorban még lehet szelektálni,de hidd el nekem senki nem nézi le az iskolában ha nem ismeri a Bogyó és Babóca meséket.

Én személy szerint szeretem a Bogyó és Babóca könyveket, a lányom meg imádja. 1,5 éves volt, amikor elkezdtük olvasni, semmi más mesekönyv nem kötötte le. Most 2 éves, ő maga is "olvassa", amikor olvasom eljátssza a mesét, napközben is sokszor téma adott szituációban, konfliktust, problémát is oldattunk már meg vele. Mégis mi többre vágyhatnánk egy mesével kapcsolatosan?! Érdekes módon én találok konfliktust, megoldásra váró problémát bennük, nem mondanám unalmasnak egyiket sem. Nekem az illusztrációk is tetszenek, szép színesek, a figurákat kicsit meg kellett szokni, de hát sok mesével van ez így :)

Szóval az én véleményem az, hogy minden könyvnek megvan a korosztályi besorolása. Egy 2-3 évesnek tökéletes a Bogyó és Babóca, de ha később is igényli, nyilván akkor is fel fogom olvasni neki. Rengeteg mesekönyv van itthon egyébként, van Kipp-kopp, Kockásfülű nyúl, Grimm, Andersen, Tesz-Vesz, Vidám mesék. Volt aminél szint egyből lelépett, nem kötötte le, volt amit egyszer végigült, de legközelebb nem kért belőle. Szóval egyelőre marad Bogyó, de én nem bánom. Jah, Anna-Petink is van, azt is inkább csak lapozgatni szereti, olvasni nem sokat tudtam még belőle :)

De engem nem bánt az olyan kritika, ami azt írja, hogy túl idilli...ez legyen a legnagyobb bajunk. Ezen túlmenően pedig azért már bocsi, de egy blogger véleményére aztán pláne nem adok, százszor inkább érdekel Vekerdy Tamás véleménye, aki személy szerint ajánlja őket...a könyvek borítóján is ott díszeleg :)

Arra meg inkább nem is mondok semmit, amit a linkelt írásban Jolsvai Júlia irodalomkritikus, újságíró írt, hogy azt mondta a lányának egy iskolai feladatra, hogy ne tanulja meg... Gyönyörű, én is "büszke" lennék rá a helyében... :(

De ettől mindenki azt olvas a gyerekének, amit akar. De szerintem itt nagyon nem az anime a téma...azt én sem szeretném ha az életünk része lenne. De szerintem sokan vannak a kritikusok közül, akik nem is ismerik a könyveket, és úgy alkotnak véleményt, itt a gyakorin is volt már ilyen. És az, hogy anyuka elmesélte, hogy miről szól, és az alapján azt mondja a gyerek, hogy jah, úgyse tetszene nekem se...nah ne már, erre se mondok inkább semmit :) Szerintem az világos, hogy ismerni valamit nem egyenlő azzal, hogy hallott róla. Én is mesélhetek a lányomról, mégsem fogod attól ismerni őt, ennyi, egy egyszerű példa. Főleg mert lehet hogy kidomborítok egy olyan oldalt, ami egyébként nem is meghatározó, mégis más színben tünteti fel az egészet...na mindegy...

Egyébkén édesanyám óvónő és ő azt mondja a lányom korosztályának erre van szüksége, amit a Bogyó és Babóca nyújt. Az Anna-Petiről még nyilatkozni nem tudok, mert mint írtam még nem vagyunk igazi felhasználók, és igazából úgy látom az kapja a kritikát, hogy túl idilli, ami sérti a felnőttet, ha nem tud olyan körülményt teremtetni otthon...legalábbis nekem ez jött le belőlük.

Sokáig én is irtóztam a Bogyó és Babócától, aztán be kellett látnom, hogy igazából aranyos. Jó, valóban nem éppen összetettek a történetek, de ezek elé bármikor nyugodt szívvel odaültetem a gyerekeimet, ellentétben például a "klasszikus" Hupikék Törpikékkel, ami után a 4 éves gyerekem félt aludni menni, mert mi van, ha éjjel bejön a Hókuszpók...

Ez a mese a kicsik korosztályának való. Az enyémek ezt szeretik nézni, a Caillout, meg a Barney és barátait. Mindegyik modern, mégis kedvesek és tanulságosak. Olvasni Boribont szoktunk, Kisvakondot, Képes Bibliát (ezek mondjuk valamilyen szinten már klasszikusnak számítanak.) Próbáltam már nekik Grimm meséket is, de unták. Andersenről nem is beszélve.

Mi nem nézünk tévét, a YouTube-on nézhetnek meséket, így jobban tudom szűrni. Félelemkeltő, erőszakos, vagy nem szép nyelvezetet használó mesékre rá sem kattintunk. Mind a klasszikus, mind a modern mesék között vannak ilyenek és olyanok is. Nem hiszem, hogy a gyártás vagy a megírás éve számít ebből a szempontból.

Hát, szülők között ez egy örök vitatéma lehet, hogy milyen meséket nézzenek a gyerekek. Azért én nem merném kategórikusan kijelenteni, és elítélni másokat amiért ők ezt, vagy azt néznek-nem úgy, mint egyesek. A Bogyó és Babóca egy nagyon egyszerű, barátságos mese. Színes, egyszerű történettel, aminek alapja a barátság. A fiam nagyon szereti, és kap is belőle könyvet.

Ennyi erővel balhézni lehetne a meséken is. Pl. Micimackó, nem arról van szó, szeretem, meg a gyerekemet sem tiltom el tőle, de Micimackó, egy szerencsétlen hülye. Kedves, meg barátságos, de egy tutyi-mutyi alak. Vagy malacka, aki állandóan csak fél, retteg. A Kockásfülű nyúl megint aranyos mese (én is azon nőttem fel), de a figurák iszonyatosak. Szóval, nemigazán kellene leszólni egyik másikat azért, amilyen meséket néznek.

Az is tény, legalábbis számomra, hogy teljesen átértékelődik egy mese, ha egyedül nézed, mint gyerek, vagy mint felnőtt, vagy mint szülő.