Hogyan dolgozzam fel, a családom halálát?
Réges-régen rengetegen voltunk a 'nagy' családban. Életvidám kis banda volt, meghiszem azt. De szépen-lassan eltünedeztek a szerettek. A gyász, s a melankólia jellemzett innentől minket. S a gyászolók egytől-egyig követték a példát. Már csak páran maradtunk.
Én, speciel végignéztem hat évesen apám és a nagymamám haldoklását. Utána meghalt a nagybátyám, a nagynéném. Alig voltam még 10 éves. Őket követte még egy nagybátyám, mamám(aki nem vér szerinti mamám volt, de úgy szeretett, mintha az lett volna). Anyám keresztestvérei(2), keresztapja, a szomszédbácsi, az új szomszédbácsi, a másik mamám, még egy nagybátyám.
Alig vagyok 18, s mindez végig kísérte az életemet. Nagyon éhezek a szeretetre, de nem tudom kimutatni. Nincsenek barátaim. Nagyon régen nem nevettem őszintén, sosem ittam, sosem voltam bulizni. Nagyon gyorsan fel kellett nőnöm, hogy terhet vegyek hátamra. S ez a teher mind az egészségemet, mind a tanulmányaimra. Nyolc évesen tudtam mosni, főzni, sütni, magamra vigyázni. De még a káosz előtt, négy évesen már szoroztam, osztottam, írtam és olvastam. Én vagyok a legkisebb a családban, mégis hamarabb álltam talpra, mint bátyáim. Ők nagyon sokáig bugyuta kisgyerekek maradtak, bár mára már felnőttek egy kicsit, de még ma is érzem ezt az ízt.
Szerintetek miképpen dolgozzak fel ennyi halálesetet? A halál a nyomomban jár, mert nem volt olyan, hogy két éven belül nem halt volna meg bárki. Novemberben a mamám halt meg, s már nem gyászoltam csak egy hetet. Kezdek megszűnni létezni? Miért nem éreztem azt a mérhetetlen düh-t, és bánatot mint egykoron? Bár az is lehet, hogy már passzívan átissza az életem ezeket. Lehet, minden napom gyász, bú és bánat. Bárhogy is, szerintetek hogy dolgozzam fel? Tudom, hogy Anyám, egy nagynéném halála még előttem áll, s ezek bármikor eljöhetnek. AZ egészség romlik, az idő telik. Miként élhetnék teljes életet így, hogy a gyerek korom aligha elkezdődött, röptében le is zárult. Hogyan?
18F
A nem végigvitt gyászmunka sajnos pont ide vezet,ahova te kerültél:magányba és kezdődő depresszióba.Sőt,kijavítom magam:lehet,hogy nem is kezdődő ez a depresszió.
Nagyon sajnálom,ami veled történt,részvétem a családod és a szomszédaid miatt is!:(
A gyászmunkában ezek után már CSAK ÉS KIZÁRÓLAG(!) egy pszichológus tud segíteni,ugyanis ez innentől fogva egy bonyolult lelki folyamat lesz nálad.A depresszióból is ki kell lábalnod.Sajnos a szeretetéhségen a pszichológus nem tud segíteni,de ha elmész hozzá,és kilábalsz először a problémáidból,és elvégzed a gyászmunkát,akkor majd képes leszel barátokat,párkapcsolatot szerezni és fenntartani.
Addig semmiképpen nem ajánlom kapcsolatok kezdeményezését,ugyanis nem tudod,hogy mikor botlassz bele egy hülyébe!:( Ez a mai világ túl gonosz ahhoz,hogy megértse az embert bárki is.
És kérlek fogadd meg a tanácsom,menj el egy pszichológushoz,mert ebből már saját magad kiutat nem találsz.
A holisztikus egészségszemlélet alapján az egész testet és vele együtt a lelket is gyógyítani kell.Amíg a lélek nem egészséges,addig a test sem lehet az,és ez fordítva is igaz!
Remélem sikerül feldolgoznod a dolgokat,és megfogadni a tanácsomat!Pszichológus nélkül semmi nem fog működni jól.
Vidd végig a gyászfolyamatot és "ne menj vissza a romokhoz", azaz ne a múlton rágódj és ne engedd, hogy még élő szeretteid leendő halála körül forogjanak a gondolataid.
Nem biztos, hogy sikerül feldolgozni. Édesanyám 10 éves korára mindkét szülőjét elvesztette, egyik mellette halt meg, a másik kínszenvedős, lassú haldoklás után. Ezután még örökbe is akarták adni, végül csak szánalomból befogadták - gyakorlatban inkább megtűrték - a rokonai.
Örökre nyomot hagyott benne, súlyos, be nem gyógyuló sebeket, személyiségtorzulásokat, kötődési problémákat (mindkét szélsőség jelen van utóbbinál).
Még fiatal vagy, pszichológus vagy ha hívő vagy, lelkész segítségét kérd ki, hosszú folyamat lesz, de kezelni kell, ne járj úgy, mint szegény anyám.
Az idősebb generáció halála fájdalmas ugyan, de valahol természetes. Nekem is meghaltak sorra a nagyszüleim, és más idősebb rokonaim. Borzasztó fájdalmas volt. azt hittem ennél semmi sem lehet rosszabb.
Aztán mikor meghalt a gyerekem, akkor jöttem rá, hogy összehasonlíthatatlan a kétféle fájdalom. Az előbbi eltörpül az utóbbi mellett.
Szóval fókuszálj arra, hogy ez természetes dolog, és ez az élet rendje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!