A párom vagy a családom?
Eljött az idő hogy a párom nem bírja tovább nézni a szenvedésemet a leépülésemet es hogy nem fogadtam meg a tanacsat. A csaladom elviselhetetlen. Mielott barki barmit gondolna mar az ongyilkossag gondolataba kergetnek. A parom valasztas ele allitott : vagy megszakitomveluk a kapcsolatot es eljuk az eletunk az uj lakasba amibe koltozunk vagy elhagy engem. ( forditott helyzetben teljesen ertheto hiszen itt komoly stressz helyzetekrol van szó amik mar mar megoldhatatlannak bizonyulnak.
O egyepkent probalt segiteni megoldani de nem megy.
Arról esetleg írnál pár szót, hogy mit tett a családod?
Egyébként, ha engem valaki választás elé állítana, akkor az biztos, hogy azt választanám, aki nem kér tőlem ilyet...
Te elhiszed a párodnak, hogy ő segíteni akar megoldani ezt az ügyet, miközben választásra kényszerít?! Ez nem megoldás...
Ha te úgy is döntesz, hogy megszakítod a családoddal a kapcsolatod, akkor az saját döntés legyen, ne pedig egy kikényszerített lépés a párod részéről! Ha ő támogatni, segíteni akar, akkor nem kellene tovább gerjesztenie a feszültséget...
Egyébként meg így nehéz tanácsot adni, tényleg jó lenne tudni, mit ártott a család...de azért, még is csak ők neveltek fel, és van egy összekötő kapocs velük. A helyedben én inkább megpróbálnék kibékülni a családdal, aztán ha a párodnak ez nem tetszik, akkor ő ne találkozzon velük, de te attól még szerintem tarthatod a kapcsolatot a rokonokkal!
Miért? Szerintetek ha megszakítaná a családjával a kapcsolatot, akkor boldog lenne?
Ha egyértelműen ezt akarná, akkor nem tette volna fel ezt a kérdést itt, sem magának...
A párja elégedett lenne, mert azt hinné, hogy ezzel megoldódnának a gondok. Pedig nem, nem oldódnának meg...
Borzasztó feldolgozni azt, ha valakinek zűrök vannak a családjában, és ilyenkor nem az a megfelelő segítség, ha megfenyegetjük, hogy elhagyjuk, ha nem úgy tesz, ahogy parancsoltuk...
4-es, 6-os, Boldogok a lelki szegények, övék a mennyek országa!
De gondolom ezt sem érted!!!
Nem tudjuk a körülményeket.
Viszont épeszű, egészséges felnőtt ember saját maga dönt a sorsáról, nem a családja, de nem is a párja szabja meg, hogy mit csináljon.
A családom apu, anyu és a nővérem. Anyu pszichésen beteg, nem lehet kezeltetni már mindent megpróbáltunk. Apám alkoholista, elköltözött.Nővérem semmivel nem foglalkozik, ő már kilépett ebből. Anyu mindig fesztivált csinál. Most éppen világgá ment nem tudjuk hol van. Többször is bántalmazott, elmult napokban is oda mentem lelökött a lépcsőn párom ezeket nem birja elviselni. Többször megvert,elzavart utcán voltam. És ha bármi baj van mindenki engem hív hogy nézzem meg anyut, egész nap a telefonon lógok,tavaly kaptam egy idegösszeomlást is és kórházban voltam.Én is kiakarok szakadni de szinte lehetetlen mert csak én vagyok anyunak, ő viszont mentálisan beteg és mindig bántva érzi magát.
Nyugtatókon vagyok napok óta és nem birok enni mert folyton történik valami és párom ezt nem birja már ahogy én sem! Mert nem tudjuk élni a saját életünket.
Ti hagynátok, az egészet, lesz...tok és élnétek a saját életeteket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!