Talan meg remelhetem, hogy egyszer nekem is lesz parom es csaladom? Folyt. Kov.
A helyzet a kovetkezo: nem vagyok meg oreg- 24/n-, viszont mentalisan annak erzem magam. Nem igazan jovok ki jol a korombeli pasikkal, az idosebbek pedig mar nem szabadok. Nem jarok el szorakozni, ennek tobb oka is van, egyreszt mert nem az en vilagom, masreszt meg nincs is kivel eljarnom mondjuk klubokba, diszkoba, stb. A barataim mar revbe ertek, nehanyan mar ferjhez is mentek, csaladjuk es sajat eletuk van. En falun lakom, ahol nem sok a lehetoseg az ismerkedesre, nem tulzok, ha azt mondom, egyaltalan nincs. Nekem 18 eves koromba volt egy normalis kapcsolatom, ami veget ert, azota ugy erzem, nem kellek senkinek, vagy ha igen, akkor az nem kolcsonos. Voltak rovidebb kapcsolataim, de sohasem voltam fontos, es ok se nekem... viszont mar nagyon szeretnem azt erezni, hogy en is tartozom valakihez, persze hianyzik a testiseg is, de nem ez az elsodleges.
Mi kell ahhoz, hogy valaki megtalalja a parjat? Mi az, ami bennem nincs meg ehhez?
Először is szeresd saját magadat, mert ha Te nem szereted saját magadat, hogy várhatod el bárkitől is? :)
Sok sikert
Ugyanebben a cipőben járok én is, csak én 22 éves vagyok.
A volt osztálytársaimnak akikkel jóban vagyok, ugyanaz a párjuk akikkel a gimiben összejöttek, tehát 4-5, van aki már 8 éve együtt a barátjával. Én meg...
Pont tegnap kérdezte meg az egyik rokonom, hogy "Van barátod?" mondtam hogy nincs, erre visszakérdezett, hogy "Jó ez így neked? Miért nem akarsz?" Annyira rosszul esett, mert szeretnék, igaz nem minden áron hogy csak azért hogy legyen mellettem valaki, de olyan nagy lemaradásban érzem magam a többiekhez képest, és akkor még jönnek ilyen kérdésekkel...Az egyik ismerős lány meg pár napja mesélte hogy 3 éve van együtt a barátjával és most kapott szülinapjára eljegyzési gyűrűt. Próbáltam egy erőltetett mosolyt kicsikarni magamból, de közben meg az jutott eszembe hogy "na már ő is..." és ugye előjött megint a téma hogy nekem van-e valakim, Mondtam hogy nincs, erre meg jött azzal hogy "Vársz még?" nem tudtam hova tenni, mert mégis mire várnék? Ha rajtam múlna már férjnél lennék kb, de nem kellek senkinek....12 évesen azt hittem 20 évesen már megtalálom a páromat, és 23 évesen meg már gyerekem lesz...ááá kiakaszt ez a dolog, és csak úgy érzem mennek a napok, mások boldogok, én meg egyre inkább elsüllyedek.
Nem veled van a baj a leírtak alapján, hanem a körülményeiddel. Ha azon a helyen, ahol élsz, nincsen lehetőséged az ismerkedésre, akkor máshol kell körül nézned.
Mi kell hozzá, hogy valaki párra találjon?
1. Tenni kell érte, nem a sült galambra várni. Ez nőként is igaz.
2. Nem szabad feladni az első pár sikertelen próbálkozás után sem.
Én a helyedben megpróbálkoznék az internetes ismerkedéssel, pár kereséssel, és azt is vállalnám, hogy nem helybeli az illető, hanem kicsit odébb lakik.
utolsónak igaza van. falusi vagy, azért látod így. nagyobb városokban az lenne a fura, ha már férjnél lennél, és tele van a város 20-30 közti egyedülálló fiúkkal. ja és olyan is sok van, aki idősebb a koránál, pl. van egy 10 évvel fiatalabb haverom, akiről amíg csak neten ismertem, azt hittem, évekkel idősebb nálam.
gondolj bele. 10 millió ember van az országban. mi az esélye, hogy te vagy az egyedüli, akinek nincs párja, te vagy az egyedüli, aki érettebb a koránál, te vagy az egyedüli, aki nem jár el diszkóba, te vagy az egyedüli, aki úgy érzi, sose lesz senkije? fiúban is rengeteg ilyen van. csak meg kell találni. én is ajánlom a netes ismerkedést, illetve ha beköltözöl a városba (munka, továbbtanulás, akármi), akkor több esélyed lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!