Talan meg remelhetem, hogy egyszer nekem is lesz parom es csaladom? Folyt. Kov.

A helyzet a kovetkezo: nem vagyok meg oreg- 24/n-, viszont mentalisan annak erzem magam. Nem igazan jovok ki jol a korombeli pasikkal, az idosebbek pedig mar nem szabadok. Nem jarok el szorakozni, ennek tobb oka is van, egyreszt mert nem az en vilagom, masreszt meg nincs is kivel eljarnom mondjuk klubokba, diszkoba, stb. A barataim mar revbe ertek, nehanyan mar ferjhez is mentek, csaladjuk es sajat eletuk van. En falun lakom, ahol nem sok a lehetoseg az ismerkedesre, nem tulzok, ha azt mondom, egyaltalan nincs. Nekem 18 eves koromba volt egy normalis kapcsolatom, ami veget ert, azota ugy erzem, nem kellek senkinek, vagy ha igen, akkor az nem kolcsonos. Voltak rovidebb kapcsolataim, de sohasem voltam fontos, es ok se nekem... viszont mar nagyon szeretnem azt erezni, hogy en is tartozom valakihez, persze hianyzik a testiseg is, de nem ez az elsodleges.

Mi kell ahhoz, hogy valaki megtalalja a parjat? Mi az, ami bennem nincs meg ehhez?