Van mikor azt erzitek h elegetek van mindenbol es legszivesebben ongyilkosok lennetek? Mert velem pont ez van. Senki sem hagy beken. Eddig nem volt igy.13 eves vagy ez normalis?

22:53-as azonnal valjal el a ferjedtol!!! Ne tedd magadat tonkre mellette, meg nagyon fiatal vagy ahhoz!

Lehet hogy a baba azert nem jon, mert a ferjednek jobb is ha nem szulsz! Az eletben rengeteg olyan dolog van ami nem veletlen. Lehet hogy egy masik ferfinak tudnal szulni babat. Esetleg orokbefogadnatok egy masik ferfival majd egy babat. A ferjedet hagyd el!!!

Az utolso valaszolonak pedig meg nem volt igazan nagy baja az eleteben. Ha lett volna, akkor megertene azokat, akik az ongyilkossagon gondolkodnak.

Kedves kerdezo, miert gondolsz az ongyilkossagra, mi a problemad? Gondolom a csaladoddal lehet a gond, mert ennyi idosen mi mas lenne. Irjal ha erre jarsz majd.

Szia!

Én 20 éves lány vagyok. Életemben már rengeteg rossz ért. Pocsék gyermekkor (szülők válása, mostohaapa)

Állandóan egyedül éreztem magam, később lett egy párom, akiben a legjobban bíztam. Ennyi rossz után ő volt a fény a kiútba, míg meg nem csalt.

Közben miatta hagytam félbe az álmaimat, amik simán megvalósulhattak volna.

Egy világ omlott össze bennem, egyre rosszabb és egyre inkább bizalmatlanul nézek az emberekre, senkiben nem találom a normális embert. Sokszor elkap az elegem van, feladom érzés, de olyankor eszembe jut valami:

Isten mindenkinek adott egy keresztet. Neked is, nekem is. Ezek a kersztek az élet fájdalmait hordozzák, kinél rosszabb, kinél kevesebb fájdalommal.

Te azért kapsz ennyi rosszat, mert erős vagy, cipelned kell a kereszted, nem adhatod fel.

Gondolj mindig arra, én úgy szoktam, hogy ettől már csak jobb jöhet, majd kilábalok, és a lényeg, hogy az öngyilkosságba menekülni gyávaság. Én nem akarok gyáván meghalni.

Erre van egy kedves versem, nem rég találtam, mindig feldob a vacak pillanatokban.

Gondoltam bemásolom neked:

Mosoly

Egyszer, nagyon-nagyon régen,

amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,

igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.

És elmosolyodott. Örült neked.

Az Isten, már akkor hallotta

az összes gyermekkori gügyögésedet;

látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,

és az első "a" betűt, amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.

Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,

a toporzékolós kiabálásodat, a Barátaid melletti kiállásodat,

az első szerelmes pillantásodat. . .

Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.

És minden perced szépségéért előre lelkesedett.

Az Isten jól megfigyelt téged.

Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.

Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét.

Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,

őszinte szeretetből teremtett neked egy pont a hátadhoz illő KERESZTET-, amilyet senki másnak nem adott.

Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a KERESZTEDDEL. Örömmel látta, hogy mindaz, amit alkotott, jó.

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád, MEGERŐSÍTETTE A LÁBADAT, HOGY KÖNNYEBBEN VIDD A KERESZTED.

Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz, akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.

Mert ez alatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett a KERESZTEDDEL EGYÜTT.

Egyszer Isten egy angyal kíséretében lenézett a földre és azon tanakodott, hogy melyik anyának milyen gyermeket adjon. Rámutatott egy asszonyra és azt mondta az angyalnak:

- Ennek adjunk egy fogyatékos gyermeket!

Az angyal megdöbbent és így szólt:

- De ki fogja bírni?

Isten ezt válaszolta:

- Igen, ki fogja bírni. Nagyon sok fájdalomban, keserűségben és lemondásban lesz része, de ez a többi anya fölé emeli őt, ettől lesz ő különleges anya. A fogyatékos gyermek nagyon sok szeretetet nyújt, és soha nem okoz tudatosan fájdalmat. Igen! Ki fogja bírni! Mert én minden lépését figyelni fogom, mindig mellette leszek, még akkor is, ha ő ezt nem is veszi észre. . .

Én inkább csak arra vágytam, hogy végre aludhassak egy jót, vagy úgy két hétig folyamatosan, telis-tele színes álmokkal, hogy utána szép legyen minden valóságbéli pillanat. Meghalásra nem gondoltam, azt hiszem.

Ha csak egy-két alkalommal fordul meg a fejedben, hát... na jó.

Szerintem normális, amikor végülis elképzeljük, hogyan halunk meg, mi a halál.

Na de ha többször van így veled és szorongasz, akkor tényleg az a legjobb, ha keresel valakit, akivel megbeszélheted, mi bánt. Őszintén.

Legyen ez családtag [szülő, nagyszülő, testvér, távolabbi rokon], barát, tanár, pszichológus, stb. De tényleg.

Magányosnak lenni rossz és nem éppen túl kellemes, ha lerántod magad.

Biztos akad valaki, aki meghallgat, akinek mesélhetsz, mi történt, mi történik veled.

Egyébként az a nem-normális az öngyilkossággal, hogy ha jobban belegondolsz, olyanokat is büntetsz vele, akik mégiscsak szeretnek, akiket érdekelsz. És azzal, hogy ha meghalsz, igazából... te elmúlsz és mindenki másnak megvan a lehetősége, hogy elérje a céljait.

Biztos vannak neked is vágyaid, céljaid, bármilyen apróságok. Ezeket kell megvalósítani az életben, törekedni, mert törekvés közben kapsz gyönyörű pillanatokat, amik felépítenek téged. :)

Te gondolsz öngyilkosságra??

Hát akkor figyelj!

2007 Januárjában megtudtam ,hogy terhes vagyok, az 5 éve velem élő párom is örült...

Márciusban , az esküvő előtt 1 héttel, lelépett a kedves apuka, elhagyott egy 17 éves lány miatt. Ott maradtam egyedül várandósan, azaz mehettem a nagybeteg anyámhoz,mert egyedül nem tudtam az albérletet fizetni.

Áprilisban elhunyt az édesanyám, onnan is mennem kellett, mivel a lakás az ökormányzaté volt.

Augusztusig meghúztam magam egy bérlakásban, takaritottam és vasaltam pénzért,míg egyik nap váratlan megindult a szülésem, levált a méhlepényem.Megszületett a kislányom, alig 800 grammosan.

2 hónapig mindennap ott ültem mellette a koraszülött intenziven, kértem Istent, legalább őt hagyja meg nekem, de október 18.-án, 24.-ik születésnapomon meghalt a kislányom.

Azóta van munkám, van egy kis szobám, és eszembe sem jutott az öngyilkosság, pedig lett volna rá okom...

00:07-es:

Minden tiszteletem a tiéd! Erős nő vagy, és ez éltessen, semmi más nem számít.

Másik hozzászólónak:

Nem azt mondom, hogy isten kínoz!!! Azt hogy kapunk tőle mind egy nagy pofont az életben , de bírni kell. Lehet, hogy nekem csak annyi bajom van pl. hogy nincs munkám...stb, viszont van akinek a mindennapi betevő is gond, éhezik.

Mindig van sajnos olyan ember, aki tőlünk ezerszer roszabb helyzetben van. Ha mind öngyilkos lenne, kihalna az emberiség.