Engednétek az apának, hogy lássa a fiait több, mint 1 év kihagyás után? Mit mondanátok a gyerekeknek?

Attól, hogy elváltatok, és voltak gondjaitok, és eddig nem foglalkozott a gyerekekkel, nem azt jelenti, hogy soha sem lehet jó kapcsolatuk.

Én engedném és talán örülnék is neki, hogy végre akar velük foglalkozni. A gyerekeknek is könnyebb lesz, ha lesz kapcsolatuk az apjukkal. Nem az lesz, hogy majd gondolkodhatnak azon, hogy vajon nekik miért nincs apukájuk.

Ha normálisan viselkedik, akkor ebből még jó is kisülhet.

Előtte tuti biztos leülnék négyszemközt az apával, és neki szegezném a kérdéseket. Szüksége van-e gyerekjóléti pszichológusához hordott, idegileg totál kikészült gyerekekre? mert, hogy ugye senki nincs aki kitudna bujni a bőréből(ő sem). No már most ha elkezdi látogatni, és ismét ilyeneket lépeget, akkor a gyerekek simán kifognak készülni.Pár hónap. És szépen mindenkinek a legjobbat teszi ha eltünik a balféken, ahol eddig volt. Mondd meg neki nyugodtan, ne légy szívbajos: aki így eltudott tűnni, ennyire "okos" módon, nem beszélve a megélhetésetekről, és hogy csak akkor fizetett mikor a bíróság megítélte, az inkább maradjon a kényelmes életkéjébe, és távolról néha lesse meg a gyerekeket, segíteni úgy sem tud, és nem is kell nekik. Neki(apának) igy lesz a legjobb, no meg egy család nem átjáróház, hogy eltűnünk, hol nézelődünk és köszönj el tőle:)

Két szót nem fog tudni kinyögni, és többet a büdös életbe nem fogod látni.

Mert az ilyen"nagy" "Emberek, ekkor elszoktak gondolkodni, és rendszerint szépen eltünnek a balféken.

nyugodtan lehet nullázni, meg elmondani mindennek, de az az ember nem apa, aki ilyen helyzetben-mint amiben vagy-magadra hagyott, a gyerekeket is, egyetlen fillér nélkül. Nem érdekelve, hogy a gyerekei élnek-e, halnak-e, van-e mint enniük, tudsz-e gyógyszert venni, és ne adj Isten történt volna valami veled, a gyerekek mentek volna árvaházba. Mert hát a "nagy" "apuka annyira telve volt apai érzésekkel, hogy majd ki csattant:)

Jöhetnek az elvált apák is fujtatni, meg minuszolgatni, de az állatvilágban sem hagyja magára az állat a kölykét. Inkább maga nem eszik, de a kölyöknek jut. Mindig.

Ugy hogy itt lehet jogokról karattyolni, meg jópofiskodni, hogy "mi vagyunk a modern család" csak hogy a gyerekek érző lények, és elég egy ilyen jópofi apuka, és a kedves kérdező járkálhat a nev.tanba a pszichomókusokhoz cipelve az idegileg csont kikészült gyerekeket, később meg a kezelhetetlenné vált és különféle tanulási nehézségekkel küzdő depresszív iskolásokat.

Az a szülő, aki ugyan a másik fél felé már semmit nem érez, de szülő, felelősségteljes szerető szülő, az sosem hagyja magára a gyerekeit. Az odafigyel rájuk( mindig.) nem kéthetente, hanem m inden plusz idejében amit csak tud a gyerekeivel tölt. Ne félj annak nem kell mondani, ha a gyerekének gyógyszerre van szüksége, mert az inkább lyukas cipőbe jár, de a gyerekének megszerzi a gyórgyszerét vagy bármnit ami neki kell, és nem derogál ott üdülni a kórházi ágyánál éjjelente a gyereknek. Nem csak az asszont lökdösi, meg köpköd, meg a jogait lengeti, hanem az törődik a gyerekével, akár milyen új partnere is van. Az nem hagyja egy új partnertől befolyásolni magát.

Semmire ne számíts tőle!

Egyszer találkoznak, erre tudsz számítani.

És arra, hogy majd utána kell járnod, hogy megint eltelt x hónap, találkozzanak már.

Semmi többre szerintem.

A gyerekek tudni fogják, hogy ki ő, tudnak vele érintkezni, nem lesz misztikus az apjuk, ennyi lesz ebből. Az nekik jobb, mint ami most van.

12:48

" az állatvilágban sem hagyja magára az állat a kölykét. Inkább maga nem eszik, de a kölyöknek jut. Mindig."

Nem sok fogalmad van az állatvilágról (sem), az egyszer biztos!!!

Nem tudom, hogy tudtál így "beválasztani" kérdező, de ennél az ürgénél ezerszer különb pasik élnek, akik hálásak, és kezüket lábukat törik, hogy normális családjuk legyen, még ha gyerekes nővel kezdenek akkor is.

Szóval egy jó hír van: Ennél tuti különb embereket fogsz megismerni és fognak szeretni téged..